Hétfőn túl...

Ma megint hétfő volt. És erre csak most döbbentem rá. Na jó, ez nem igaz, mert ez után a hétvége után megváltásként vártam, hogy végre eljöjjön ez a nap, és mehessek a fogorvoshoz, hogy egy újabb fejezet kerülhessen a fogorvos-saga epizódjai közé. Tegnap késő este ott tartottam, hogy vagy szépen lenyelem az összes itthon található fájdalomcsillapítót egyszerre, vagy gyorsan megpróbálok aludni. Miután írom épp ezt a bejegyzést, ki is derült, hogy az utóbbit választottam. :) Mindegy, ez már mögöttem van, eljutottam ma az orvoshoz, akihez úgy mentem, hogy azt sem bánom, ha érzéstelenítés nélkül szedi ki azt a valamit, ami még fáj, csak csinálja, de gyorsan. Pedig már ettem is... igaz, fáj minden falat, de rettenetesen éhes vagyok (én, aki amúgy sosem..) Fogytam is másfél kilót a két nap alatt a hétvégén. De ez sem lényeg. A fogorvos egy doktornő, aki meglepően kedves volt. Megnézte a foghelyemet, és azt mondta, hogy hááááát... Itt egy kicsit beremegett a lábam, de nem ugrottam fel, vártam, mi következik. A seb irdatlanul nagy, és nem állapítható meg biztonsággal, hogy a valami ott fogdarab, vagy akár a csontom. Kaptam antibiotikumot (igen, dalacint), meg tantum verde-t, és türelemre intettek. Mert a gyógyulás lassú lesz, az biztos. A fájdalomcsillapítót adagoljam rendszeresen, az antibiotikumot szedjem be, és ha már elfogyott, de még mindig ugyanígy fáj, akkor menjek vissza, mert akkor beutal szájsebészetre. Ez most olyan népmesei motívum egyébként, hogy kaptam is, meg nem is... de csodák vannak, és amúgy is a remény hal meg utoljára, úgyhogy reménykedem abban, hogy az antibigyó elég lesz. Sőt, én már azzal is beérem, ha mondjuk nem fog fájni. Mert nagy gáz nincs, egészen hozzászoktam már a fájdalomhoz, és ma már a kedvem sem volt olyan szörnyű, mint az elmúlt napokban. Itt tartunk most fog-ügyben, és remélem, hétvége felé majd megírom a záróepizódot. Az lesz a címe, hogy: végre nem fáj. 

Az élet egyébként nem áll meg, és nem is süpped bele a fájdalom-csapdába szerencsére. Mert ma, minden hétfő ellenére azért jó is volt. Egyrészt, mert mindenki itthon volt. Másrészt mert megérkezett a legkisebb királyfi diákigazolványa, aki úgy örült neki, mintha aranyrögöt kapott volna. Megmutassam? 

Aztán ma rendeltünk egy szemüveget Patriknak. Ránk teljesen jellemző módon a negyedik helyen csak, mert előbb körbejártuk a környék összes optikáját árfelmérés-ügyben. Egyébként vicces, hogy abban a pillanatban, amikor kiderül, hogy a gyereknek nem egy sima pluszos lencse kell, hanem cilinderezett, azonnal mindenki csak azt találja megfelelőnek, aminek párja 35 ezer forint. Egészen addig arról szól a fáma, hogy akár hétezerből is. Ez csak a lencse. A keret árak pedig öt forinttól egészen a csillagos égig akármennyik lehetnek. Az utolsó hely volt a befutó. Nem azért, mert a legolcsóbb... nagyjából átlagár az összeshez képest, de messze elvitte a prímet, hogy nem akarták ránk tukmálni a vékonyítottat (amiből létezik 20, 30 és 50 %-al vékonyított is),nem ajánlgatott ezerféle plusz réteget, elmondta az árakat, és hagyta, azt válasszuk, ami belefér a költségvetésbe. Egyébként vékonyított lesz, mert akárhogy is... az egyik lencse +4 dioptria, a másik pedig +3,25 (de ez igazából 2,5 másfeles cilinderrel és 1,75 másfeles cilinderrel), szóval, azért van vastagsága is, súlya is. Ami még érdekes, a legelső szemüvege (megvan még.. :D) hat éves korában drágább volt, mint most ez lesz. Azt gondolom, akkor elég csúnyán lehúztak bennünket, de mindegy már. Jövő hét szerda környékén lesz egy csinos nagyfiunk az új szemüvegében. Addig a régiben csinos nagyfiú. :)

És hogy mi újság Erikkel és Balázzsal így hétfőn? Nos, köszönik, ők jól vannak. :) Erik várja a jövő heti névnapját, mert új cipőt kért ami menő (ez most fontos szempont). Sőt, mondhatnám, alig várja már, hogy eljöjjön az a nap. Körülbelül napjában száznyolcvanszor kérdezi meg, mikor kapja már meg az új cipőjét... :D 

Ja, és most, hogy vége az olimpiának, nálunk beindult a számítógépes olimpia láz... a fiúk apraja- nagyja ádáz küzdelmet folytat az aranyérmekért. Kalapácsvetésben jelenleg Erik a csúcstartó. :)

Arról pedig, hogy hogy is lehet reklamációs ügyeket intézni mifelénk, majd máskor írok. Mert most az még kimaradt... 

Ilyen hétfőt mindig... na jó, a fogorvosos kör helyett mehetünk kávézóba is. :)