Az új szemüveg, a fül, és a vers

Most majdnem azt a címet adtam a bejegyzésnek, hogy a jó, a rossz, és a csúf, de az én fiaim nem rosszak és csúfak, úgyhogy majd mire végzek az írással, kitalálok valami jobb címet.
Szóval...elkészült Patrik új szemüvege, tegnap mentünk érte. (kép holnap, ha el nem felejtem) Nem is látszott rajta, hogy ennyire kényelmetlen lenne már a régi, csak amikor megkapta és felpróbálta az újat. Annyira örült neki, hogy fülig ért a szája, és nem is bírta abbahagyni a mosolygást. Szemmel láthatóan is sokkal jobb az új szemüveg, szépen el van vékonyítva a lencse, ettől könnyebb is lett, nem fogja megnyomni az orrát. Nem is tudom, tudott e már valaha is ennyire nyíltan örülni? Jó volt látni az örülős arcát. :)

Erik tegnap kihisztizte magának (de szó szerint), hogy elmehessen anyámékkal Tabajdra, ott volt dolguk. Mondhattam én, hogy ne menjen ebben a melegben, nyilván azt gondolta, hogy valami tök jó buliból marad ki, ha otthon marad, úgyhogy ment. Délután arra jöttem haza, hogy szédül. És hányingere van. Nem vettem túl komolyan. De egész délután gubbasztott csak. Aztán estére már lázas volt. Ma reggelre a füle is bedugult. Úgyhogy ma a fülészetre mentek vele (ó, igen, én dolgoztam), kapott bele gyógyszeres csíkot, de egyébként semmi nem indokolja, hogy lázas legyen, mert annyira nem csúnya a füle sem, meg a torka sem.

És aztán Roland, aki az egyetlen a családban, aki várja az iskolát. Verset mond majd az évnyitón, amire nagyon büszke, csak attól tart egy kicsit, hogyan is lesz, hogy mikrofonba kell beszélni.
Ezt a verset fogja mondani, stílszerűen.
Dankó László: Szeptember elsején
Az én bátyám több éves már,
irigylem is miatta.
Édesanyám egyik nyáron,
iskolába iratta.
Elsején ment legelőször,
vitt nagy csokor virágot,
Azt mondta, hogy meg akarja
ismerni a világot.
Hátán táska, benne könyvek,
nem hiányzik füzet sem.
Jó tanuló lett a bátyám,
sosem volt ő ügyetlen.
Sebaj, ez év őszén én is
első osztályba járok.
Megismerem, mint a bátyám,majd az egész világot. "