2012. júl. 5.

Szavakból történet III.

Kata mosolyogva állt a göröngyös padlózatú épület kellős közepén. Szörnyen nézett ki az egész, talán ahhoz sem kellett volna túl sok, hogy a fejére omoljon a tető, de ő boldogan szorította magához a mappát, amiben a tervrajzok voltak. A férfi, aki készítette, épp az előbb ment el. Még mindig lehetett érezni a levegőben a kenőolaj szagát, ami a ruhájából áradt, mert út közben autót kellett szerelnie. Szabadkozott is miatta eleget, és szeretett volna kezet mosni, de Kata nem tudott ebben segíteni neki. Csak egy fogkefe volt nála a kocsiban, a piperetáskájában, kézmosó-felszerelést nem hordott magával.
Lassan elindult ő is a kocsija felé, amit a bejáratnál hagyott. Beült az autóba, és már majdnem elfordította a kulcsot, amikor eszébe jutott, hogy az udvart meg sem nézte még, pedig már többször is járt itt. Újra kiszállt tehát, és bezárta az autót. Hangosan felnevetett, amikor zsebre dugta a kulcsot, mert rajta kívül egy teremtett lélek sem volt itt, nem volt aki ellopja a járművét.
Megkerülte az épületet, és máris egy bájos udvaron találta magát. Meglepődött, hogy az egyik sarokban egy tökéletes állapotban lévő padot talált. Leült, körülnézett. Egy pillantással felmérte a domborzati viszonyokat, egy pillanatra visszatért a tanár-énje, amikor megállapította, hogy a lehető legtökéletesebb helyen van az épület, körülölelik a környező dombok, és mindenhonnan vigyáznak rá. Kicsit behunyta a szemét, átadta magát az emlékezés pillanatainak. A nagymamájától örökölte a házat, kicsi korában sokat játszott itt. Emlékezett még a papírsárkányra, amit két hétig rajzolgatott, csinosítgatott, és aztán az első szél kikapta a kezéből. Órákig sírt utána. A nagymama kötényéből elővarázsolt savanyú cukorka tudta csak megvigasztalni.
Nem akart szunyókálni, mégis hamarosan egy fura álomban találta magát. Álmában PaprikaJancsi és egy lókupec versenyt kiabáltak vele. A lókupec mindenáron arra biztatta, hogy azonnal menjen vissza tanítani az iskolába, PaprikaJancsi pedig azért ordibált, amiért nem költözik be azonnal.
Kata zaklatottan riadt fel, ráadásul még azonnal fel is ugrott ijedtében, mert egy varangy nézett farkasszemet vele. Még fel is fújta magát, amitől még a rondánál is rondább lett, és a lány attól tartott, mindjárt ráugrik, így megelőzve a békát, ő ugrott. Hogy kicsit lenyugtassa szapora szívverését álldogált egy kicsit a pad tetején. A szeme az épület sarkában megbújó tulipánra tévedt. Azonnal megnyugodott a kedves virág látványától, és csendben, majdnem csak magában mulatva saját magán lemászott a padról. Közelebb lépett a virághoz, és már hajolt volna, hogy letépje, amikor legnagyobb meglepetésére egy tündér lépett elő a virág szirmai közül. "Még ha koktélparti után lennék -gondolta- bele is férne egy ilyen hallucináció, de így... lehet, hogy megbolondultam?" A tündér azonban nagyon is ott állt előtte, furcsa harmóniát sugárzott maga körül, amitől a lánynak könnyek szöktek a szemébe. Olyan jó érzés volt ott állni ezzel a tündérrel szemben, hogy már azt sem bánta, ha tényleg megbolondult. Soha többé nem akart innen elmenni. A tündér kezét akarta fogni. A tündér rámosolygott, és így szólt: " Hagyd itt ezt a virágot, lánykám. Mindig itt lesz neked, az év minden napján, és emlékeztetni fog arra, hogy a szeretet és a türelem segít neked mindenben az életed során" És azzal már el is tűnt. Kata kicsit zavarodottan nézett körül, de a tulipánt már nem akarta leszakítani többé. Sőt, el sem akart menni többé innen már. Végül is, a ház az övé. A csomagtartóban van a bőröndje is, benne a pizsamája és a fényképezőgépe. Sőt, még a gitárt is elhozta az utolsó pillanatban, azt remélve, pénzzé tudja tenni, hogy majd az a pénz is az építkezést segítse.
Odalépett az autóhoz, a hátsó ülésről kiemelte a kalitkát, amiben Tádé, a tengerimalac várakozott türelmesen. Neki mindegy volt, mikor és hol vannak, amíg akadt egy-két fogára való falat a kalitkájában.
Kata hirtelen lerakta a kalitkát az autó mellé, és kotorászni kezdett a táskájában. Az uborkás arckrém és az épp olvasott Coelho könyv mellett megtalálta a telefonját. Szerencsére térerő is volt, és tegnap este feltölteni sem felejtette el.
-Szia, édesem.-szólt mosolyogva a telefonba- Arra gondoltam, már ma este itt aludnék. Persze, kissé romos, de nem dől össze, dehogy. Még itt van a régi bútor, fogok egy rongyot, kicsit letakarítok mindent. Nem jössz utánam? Olyan jó lenne...
Kata a telefonbeszélgetés után tettre készen kapta fel a kalitkát és a bőröndöt, és indult vissza a göröngyös padlójú ház felé. Ahogy azt megszokta, a konyhában talált rongyot a régi mosogató alatt. A csap nyikorgott ugyan, de kinyílt. Bevizezte a rongyot, és végigsimított vele az egyik képkereten.
Könnybe lábadt a szeme, ahogy elé tárult a fotó, amit rejtett az idő pora. Gyerekek voltak még az unokatestvéreivel, mégis emlékezett a napra, amikor készült. Málnaszörpöt tettek el, és mindenki kapott egy pohárral este. Ez volt a fizetség az egész napi munkáért. A nagyi a koccintás történelmi pillanatát örökítette meg.
Amikor pár órával később meghallotta Dávid kocsiját a ház előtt, már tudta, hogy hazaérkezett örökre. A mappát lobogtatva rohant a férfi elé. Egész hétvégén tervezgettek, álmodoztak.
Pár hónap múlva a ház régi hangulatát megőrizve, mégis tökéletesen felújítva pompázott. A tulipán természetesen folyton virágzott, ahogy azt a tündér megígérte. Emlékeztetve mindenkit arra, hogy a szeretet és a türelem mindenben segít. :)

9 megjegyzés:

  1. tetszik gombot szeretnék....tetszett!

    VálaszTörlés
  2. Ez annyira jó volt!!! Köszi!!!!
    Ügyes vagy, ezt kéne csinálnod! Sokat, sokat...

    VálaszTörlés
  3. Még még még, akarom tovább...és több ilyet...:)

    VálaszTörlés
  4. Jajjj de szép... Beleborzongtam. Én is akarom még!

    VálaszTörlés
  5. Nagyon szuper lett, nagyon tetszett.

    VálaszTörlés
  6. Örülök, hogy tetszett nektek, nekem is öröm volt írni. :)
    (tetszik gomb nem lesz, mert akkor csak nyomkodnátok, nem írnátok nekem soha semmit. :PPP)
    Anikó, szeretném én ezt csinálni, de nincs rá lehetőségem. Csak itt és így. De ez pont jó. :)

    VálaszTörlés
  7. Nekem is tetszett, ügyes vagy! Különösen a szörppel koccintó fotós jelenet fogott meg.
    Időnként majd írunk neked szavakat... ;-)

    VálaszTörlés
  8. Dominika, örülök, hogy neked is tetszett. :)
    Írjatok bátran időnként.. :)

    VálaszTörlés