2012. júl. 11.

El ne olvasd...

Fontolgattam a napokban pár komolyabb témájú bejegyzést, aztán szépen elvetettem őket, mert egyikben sem érzem magam kellően tájékozottnak ahhoz, hogy véleményt formáljak. Megtettem magamban, egyiken-másikon jót röhögtem, volt, amin kicsit dühöngtem, levontam az épp akkor levonandó tanulságnak gondoltat, és ennyi. Aztán mikor most Erika kommentjét olvastam, amiben feltette a kérdést, "ki mondja meg, mi a jó és a rossz?" akkor ezek hirtelen megint motoszkálni kezdtek bennem. Na meg az, hogy hogy is van ez a jó és rossz? Tényleg, mi az, hogy valaki jó? Ki a jó?
Azt gondoljuk, és arra mondjuk, hogy jó ember, aki példaértékű életet él. Dolgos, becsületes, józan életű, türelmes, ilyenek.. Szóval ő a jó a séma szerint. Feddhetetlen, tökéletes, olyan, akire azt mondjuk a gyerekeinknek, hogy "látod, ha olyan kitartó vagy, mint ő, akkor Te is ilyen lehetsz". És kellőképp meglepődünk, ha mondjuk a gyerekeink kézzel-lábbal tiltakoznak ellene, hogy ők nem akarnak olyanok lenni.
És ki a rossz? Nyilván a jónak az ellentettje. Aki lop, csal, hazudik, erkölcstelen, koszos, részeges, verekedős, az mind rossz. Biztos ez? Vagy csak azért gondoljuk rossznak, mert azt tanultuk már gyerekként a szüleinktől, hogy ez mind rossz?
Szerintem mindannyian ismerünk olyan koszos, részeges embert, akinek egyébként olyan lelke van, hogy példát vehetnének sokan. De olyan öltönyös-mosolygóst is, akit még véletlenül sem szeretnénk példának. Mégis, ha egymással szemben állnak az utcán, valószínűleg sokkal többen állnak meg mondjuk várakozni az öltönyös mögött, mint a koszos részeg mögött.
Ha ezt a példát nézzük, és akárhány példán végigvezethetjük így, mindig külsőségek alapján döntünk először.  Oké, hogy először a szemünk látja meg a másikat, és ezeknek a szemeknek a látvány a fontos. Azt a szemünket, amivel mást látunk, nem használjuk a hétköznapokban. De néha mégis előkerül..... olyankor van az szerintem, hogy valaki olyannal szimpatizálunk, amin még magunk is meglepődünk.
Nem tudom egyébként, hogy ha meg kéne határoznom, hogy ki a jó, és ki a rossz, képes lennék e rá. Mindenkiben van olyan tulajdonság, amiért valaki szereti. Ha pedig legalább egy ember szereti, máris jó ember, nem?
Amikor olvasom ezt a rengetegféle pozitív gondolkodót mostanában, fórumokon, fb-on, blogokon, cikkekben, akkor óhatatlanul gondolkodóba esem, hányan vannak, akik csak azért, mert most épp ez dívik? Hányan erőltetik magukra, csak azért, mert azt gondolják, ettől lesznek jók? Rendben van, hogy ártani semmiképp nem ártanak maguknak... és talán addig-addig mondogatják, amíg el is hiszik. És akkor máris nyertek vele. (kéretik senkinek nem magára venni... mert nem inge épp itt senkinek)
Én nem tudok még mindig ilyen abszolút pozitív lenni. Hiszek dolgokat, hiszek sok mindenben, hiszem a gondolataink teremtő erejét, és hiszem azt is, hogy az energiáink mozgatják a világot, de nem tudok hálás lenni azért, ha valami nem sikerül. Nem tudom úgy tekinteni, hogy "dejó, ebből is tanultam valamit". Engem a negatív élményeim lehúznak. Akkor is, ha nem akarom.
Szóval, még magamat sem tudnám besorolni sem a jó, sem a rossz kategóriába. Talán valahol félúton lehetek...
De pl. azt gondolom, a férjem sokkal jobb ember nálam. Hogy miért gondolom? Mert boldogabb, mint én. Na nem, nem a házaséletünkben, hanem úgy általánosságban az életében. Azt csinálja, amit szeret csinálni, amit szeretne, mindent elér (persze, megdolgozik érte). Teli van energiával, életkedvvel, buzog, nyüzsög, tesz-vesz.. és közben egy percet nem öregszik, egy pillanatra el nem bizonytalanodik, hogy jól csinálja e. Megy, céltudatosan és boldogan a céljai felé.. (és ez egyben egyfajta válasz a ma esti kérdésére is) De jó nekem, mert engem meg visz magával. (és akkor én ezek szerint egy energiavámpír vagyok? :D )

Azt hiszem, agyamra ment a mai takarítás. Lehúztam egy tizenkét órás műszakot ma itthon... mostam (ha jól számolom, hat adagot), kitakarítottam a gyerekszobát, a teljes szekrényt átpakoltam, a fiúk a játékválogatásba ugyan besegítettek egy kicsit, de az összes létező tankönyvet és füzetet átnéztem, dobozoltam, felírtam, elraktam... Ágyneműt mostam mindenkinek, porszívóztam, tükröt pucoltam, felmostam..... jó volt. (főleg a végén a rend) De biztos, hogy az agyamra ment, ha ilyenek jönnek ma este ki belőlem, mint ez a poszt. :)

6 megjegyzés:

  1. Az energiavámpír az, akinek a közelében-pláne ha beszélni kezd-elgyengülsz, szinte folyik ki belőled az erő. Én a hasamon szoktam érezni, olyan gyomorideg jön rám, amit szinte kezelni sem tudok.
    De megvannak a levédési módszereim, ha nem vagyok túl alacsony energiaszinten, akkor működik :)

    Ezt csak azért írtam, mert szerintem te attól, hogy a férjed a munkájában sikeres, mert a vágyai szerint való, te pedig mellette állsz, attól nem vagy az :))

    Egyébként én úgy gondolom, hogy mikor egy-egy téma alaposan befészkeli magát az agyunkba, és nem hagy nyugodni, akkor írni kell róla. Akkor is, ha nem érezzük elég felkészültnek, jártasnak magunkat a témában. Legfeljebb kicsit utánaolvasgatunk. Így írok egy-egy bejegyzést néha napokig, és még tanulni is lehet vele :D

    Szép napot Neked!

    VálaszTörlés
  2. Szerintem sem vagy "energiavámpír". Ilyennel én is találkoztam már, úúúúúúú de rossz volt! Sikeres Balázs, mert te mellette vagy szolgálod a hátteret! És amúgy te is sikeres vagy...a Te életetben. Így vagytok kerek egészek.
    Nekem néha mikor belesüppedek, kell lökdösnöm magam a pozitív felé.Mert volt hogy bele sűlyedtem, vártam hogy valaki kihúzzon, és nem jött senki, mélyebre ástam magam...borzasztó volt kijönni onnan. Én ezt tanultam meg, magamról, időbe kimászni...:-)
    Hú,de irigy a szép rendért!!!:-)))
    Szép napot Neked!

    VálaszTörlés
  3. Az én "Ádámom" nagyon ilyen ,mint a tied.Nem sokat agyal, teszi a dolgát.Nekem meg állandóan azon jár az agyam,hogy jól csinálom-e,hogyan legyen stb.
    Na, energiavámpír az nem te vagy.Olyannal már én is találkoztam....huhhhh!:(

    VálaszTörlés
  4. Ezt az energia vámpírságot én sem gondoltám ám komolyan.. De vannak olyanok, akik igen szeliden csinálják, és mégis ugyanazt a hatást érik el, mint a nagyon agresszív társaik.

    Szerintem Balázs nélkülem is sikeres lenne, ellenben én nélküle sokkal kevésbé boldogulnék. :)

    VálaszTörlés
  5. Hát Dius, azt kell mondjam, hogy én egy picivel jobban szeretem az ilyen jellegű "vitaindító" bejegyzéseidet, mint a sima ezvoltazvolt jellegűeket. Mert elgondolkodtat. Hogy nem vagy elég felkészült? Nem érdekel. Ha egy tényekkel teleollózott tudományos cikket akarnék olvasni, akkor fellapoznék valami szaklapot. Szóval ide azokkal a magadbafojtott bejegyzésekkel!!!!

    hogy ki a jó és a rossz? alapvetően szerintem mindenki jónak születik. Próbálok is így hozzáállni az emberekhez, és még ha nem is feltétlenül pozitív a véleményem az van bennem, hogy nyilván nem rosszindulatból teszi/tette azt amit tett. Persze bizonyos határokon belül. Mert én pl. nem tudom elfogadni azt, aki vét a törvény ellen, és mondjuk meglopja, megöli, bántalmazza a másikat. Erre nálam nincs mentség. Számomra ezek a rossz emberek, akik azt hiszik, hogy nekik mindent szabad, akik semmibe veszik a másik ember munkáját, céljait, értékeit, életét.

    VálaszTörlés
  6. Köszi Bea. Bevallom, én magam is jobban szeretek ilyesmit írni, csak nem mindig van hozzá elég inspirációm. :)

    VálaszTörlés