2012. jún. 2.

A hét gondolata XI.



Végre egy igazán könnyed téma, ami ráadásul még szép is, meg lélekvidító, meg minden... így dörzsöltem a tenyerem, amikor megláttam, hogy mi is lesz ezen a héten a szombati bejegyzésem témája. (ami egyébként külön jó, hogy ez egy állandó szombati rovat, különben panaszkodnék..)

Szóval a hét kérdése: Mi lennél, ha virág lennél?

Azt gondoltam, ez igazán könnyű kérdés, amire azonnal és kapásból tudok válaszolni. Aztán úgy alakult, hogy mégsem. Mert annyiféle virággal tudok azonosulni valamiért.
A tulipán az egyik, amiért olyan kis vidám, és színes, és mert amikor végre nyílik már, az csupa jót hordoz magában. A lelkem mélyén én is ilyen kis vidám és színes szeretnék lenni, aki csupa jót hordoz magában.
A fehér rózsa a másik, mert mindig elbűvölt az egyszerű szépségével, ahogy a szebbnél szebb színekben pompázó társai között elegánsan megbújik, és árad belőle a nyugalom, a kiegyensúlyozottság. Ilyen is szeretnék lenni. Szép, nyugodt, és kiegyensúlyozott.
Az orchidea is szemet gyönyörködtető, mert különlegesen szép, hihetetlenül sokféle megjelenési formája van, és mert olyan kis érzékeny. Az érzékenység máris stimmel, a többi tulajdonságát meghagyom neki, sem különlegesen szép nem szeretnék lenni, sem ezerarcú.
Aztán keresgéltem az egyszerűbb virágok között. Sokáig azt gondoltam, százszorszép vagyok, mert tényleg olyan, mint én. Kicsi, semmi extrával, mégis van benne valami. Valami, amitől csokorba szedik, koszorút kötnek belőle, amitől játszanak vele szeret-nemszeret játékot, és mert bárhol megél, ugyanúgy a kertben, mint egy elhagyatott rét közepén.
De aztán eszembe jutott, hogy ugyan mit keresgélek én... mikor már az első percben tudtam, melyik virág is vagyok én. Itt nyílik a balkonládákban, és annyira igazán az én virágom, hogy tökéletesen tükrözzük egymás érzéseit. Ha nem süt a nap, nem nyílik ki, és olyankor én is mufurc vagyok, és zárkózott. Ha esik az eső, azt ő sem szereti, ahogy én sem. Viszont, ha süt a nap hét ágra, akkor az összes létező virág kinyílik, a szivárvány bármilyen színében előfordul, attól függ, épp milyen kedve van. Jól tűri azt is, ha a kutya sem néz rá két napig, de nagyon hálás a gondoskodásért. Jókedvében hozott virágaival mindenkit felvidít maga körül.
Na, nem ragozom tovább...
Mi lennék más, ha nem a napvirág?

1 megjegyzés:

  1. Férjem az eljegyzési partinkon adott egy csokor kardvirágot, mondván, épp olyan, mint én. Akkor ezen nagyot nevettem, most azonban jól elgondolkodtam és beismerem, hogy én valóban kardvirág vagyok. A határozottságom miatt is rámillik e növény, meg a tartásom miatt is ( már-már irreálisan egyenesen állok ), meg úgy egy csomó minden. ( egyébként válaszolva még egy korábbi kérdésedre, a gyerekeim magániskolába járnak, ahol nem magyar nyelven folyik a tanítás, ezért olyan drága. De hát csak így tanulnak meg rendesen idegen nyelven beszélni, külföldre költözni meg nem akarunk )

    VálaszTörlés