2012. máj. 30.

Erdei iskola előtt...

Ma újra emlékeztettem magam arra, hogy jövő hét kedden Erik elvben erdei iskolába megy. Amikor elkezdtem ezen kattogni, akkor még jó távolinak tűnt ez az egész, úgyhogy valahogy így is helyeztem el magamban, hogy "ejj, ráérünk arra még". De nem érünk rá, nagyon nem.
A rossz előérzetem azért csökkent valamelyest, bár nem tudom eldönteni magam sem, hogy csak olyan beletörődős valami, vagy tényleg másképp gondolom már egy kicsit.
Van egy rakás érv mellette. Erik menni szeretne. Ez a legeslegfőbb, és talán ez lesz a végső, mindent eldöntő is... Emellett Patriknak is hatalmas élmény volt ez akkor, mikor ő volt. Aztán ilyenek, hogy éppenséggel nem baj, ha kicsit önállóan is megtapasztal valamit. Meg hogy közösség-építés céljából az egyik legjobb. Meg hogy Zánkára másképp biztosan nem megy.
De vannak ellenérvek is bőséggel. Nem bízom a tanító nénikben eléggé. Ez a legfőbb ellenérvem. Egyszerűen nem hiszem el, hogy minden rendben lesz. Pontosítok: a tanító nénikben ezzel az osztállyal kapcsolatban nem tudok eléggé bízni. Nem tudom, hogy mi történik Erikkel majd az első este. Sosem aludt még nélkülünk... (de mondjuk, hogy ezt Patrik is megoldotta, és Erik sokkal talpraesettebb) Nem tudom még, hogy oldom meg, hogy elérhető legyen (nincs plusz sim-kártyánk), de ő ne tudjon boldog-boldogtalannak telefonálni, csak esetleg az apjának és nekem. Nem tudom, hogy képes e kezelni a saját válsághelyzetét pánikolás nélkül. Ne legyen erre szükség, de komoly pánikba tud esni minden marhaságtól. Meg az apróságok... éhes lesz, fázni fog, megcsípik a szúnyogok/darazsak, kullancs megy belé, elhagy valamit, elfelejti, mittudomén.
Emellett még az sem esik éppenséggel a legjobban, hogy egy ilyen hosszú május után fizetés előtt indulnak. Mert kell neki plusz kaját rakni (az éhezés ellen), kullancsriasztót venni, zsebpénzt adni, se sokat, se keveset, meg nem is tudom még így hirtelen.. mindene van e, ami kellhet.
Jelen pillanatban köhög.És lehet mondani, hogy miattam van, az én hülyeségem miatt... vállalom, mert simán benne van a pakliban. (gondoltam már tehetetlen pillanatomban olyat, hogy ha megbetegszik, megmenekülök a döntés súlya alól)
Egyszerűen nem tudom. Bár sejtem... az lesz, amit ő akar. Mi meg itthon majd lerágjuk az összes körmünket, hogy épségben hazaér e.
Ó, de jó is lesz, ha már végre vége lesz a tanévnek. (július közepén majd már újra várom)

13 megjegyzés:

  1. Az én fiamék első osztályban úgy kezdtek, hogy 5 nap erdei iskola, azóta is minden évben mennek. Ez is olyan ám, mint az óvoda kezdés, hogy a szülőt jobban megviseli, mint a gyereket. Nem lesz gond! Nálunk csak a tanárokat lehetett hívni, de azt mondták, az sem baj, ha nem telefonálunk, ha valami van, úgyis szólnak. Csak pozítivan, mielőtt bevonz valamit az ember...

    VálaszTörlés
  2. Nyugi Dius!!!! Megértem, hogy aggódsz, meg hogy parázol, de tényleg jobb lenne, ha nem csak a rossz/negatív dolgokra koncentrálnál, hanem mondjuk arra, hogy Erik tök jól fogja magát érezni. Végül tényleg az lesz, hogy megérzi rajtad a gátlást, és még megbetegszik. Akkor meg azért fogod magadat marcangolni, hogy kimaradt valamiből amit nagyon szeretett volna. Szóval nyugi, nem lesz semmi baj!!!!!

    VálaszTörlés
  3. Szeri, üdv nálam. Van ebben valami, amit mondasz, de mégsem.. tekintve, hogy a teljes igazságot az ellenérzéseimről nem tárhatom a nyilvánosság elé a személyiségi jogokat szem előtt tartva. :) A vonzásban nem vagyok jó..
    Bea, Erik jelen pillanatban azon morog, hogy nem veszünk neki sitty-sutty egy telefont, hanem majd az osztálytársáén fogjuk hívni. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy le sem tojja az én gátlásaimat. (egyébként az osztály szülői közösségének jó része ugyanilyen ellenérzésekkel küzd, mint én)
    Virág, pedig jó lett volna, ha megmukkansz. :)

    VálaszTörlés
  4. Jaj, de nagyon aggódós itt valaki! Ne félj, monden rendben lesz, Tonycsi idén kétszer is volt ottalvós táborban, nélkülünk, bár ő csak hét éves és spkmindent le lehet mondani róla, csak azt nem, hogy bátor. Ammennyire Eriket leírtad, nekem nem úgy tűnik, higy neki bármiféle problémája lenne elalvással,stb., hiszen már tíz éves, ráadásul fiú. A tanítónő meg csak ki tud szedni egy kullancsot. Úgyhogy ne aggódj, nem Szibériába megy a gyerek, engedd csak el nyugodtan.

    VálaszTörlés
  5. Jaj, de nagyon aggódós itt valaki! Ne félj, monden rendben lesz, Tonycsi idén kétszer is volt ottalvós táborban, nélkülünk, bár ő csak hét éves és spkmindent le lehet mondani róla, csak azt nem, hogy bátor. Ammennyire Eriket leírtad, nekem nem úgy tűnik, higy neki bármiféle problémája lenne elalvással,stb., hiszen már tíz éves, ráadásul fiú. A tanítónő meg csak ki tud szedni egy kullancsot. Úgyhogy ne aggódj, nem Szibériába megy a gyerek, engedd csak el nyugodtan.

    VálaszTörlés
  6. Jennelle, ez nem olyan szimpla aggódás. Olyan osztállyal engedem el, ahol hétköznapi körülmények között is nem hétköznapi dolgok történnek. Csak egy példa: két hete az egyik gyerek órán (mikor a tanárnak vmi dolga akadt) nekiállt fojtogatni a másikat. Mire a tanár visszaért, el volt kékülve a gyerek feje. De ugyanez a fojtogatós gyerek csinált már egyéb válogatott dolgokat is. A két tanító pedig hétköznapi körülmények között sem ura a helyzetnek. Szóval ez nem a szimpla elengedős aggódás. De tény, valóban aggódós fajta vagyok. Végtére is ki aggódjon érte, ha nem az anyja? :D :)

    VálaszTörlés
  7. Eddig nem szóltam hozzá, lévén a legnagyobbam sincs még 8 éves, 2 hét múlva Pestre mennek osztálykirándulni, és látom magam előtt, hogy nagyon izgulni fogok én is. Amikor először aludtak a nagymamánál, egészen egyszerűen nem találtuk a helyünket a férjemmel.
    Szóval semmi olyan nem tudok neked írni, amitől jobb lenne neked. Talán csak annyit, hogy bízz Erikben! Ti neveltétek eddig is, tőletek kapta az élethez az alapot, és biztos vagyok benne, hogy kritikus helyzetben ez fogja őt vezetni. (Én ezzel szoktam magam nyugtatni, és a gyerekeim még nem hagytak cserben.)

    VálaszTörlés
  8. Még annyi, hogy ha tudják a tanítónénik, hogy nem teljesen urai a konfliktusoknak, akkor hogyan vállalják be ezt a több napos kirándulást?
    Na, abbahagyom.

    VálaszTörlés
  9. Dominika, örülök, hogy végül mégsem érezted kívülállónak magad a témában, és megszólaltál. :)Erikkel kapcsolatban nem egyszerű a helyzet, mert ugyan tisztában van az alapokkal, amit ugye itthonról magába szippantott, de mindig, minden helyzetben elmegy a végsőkig. Ha pedig ehhez még partnert is talál, hát akkor aztán... De bízom benne, hogy helyén lesz az esze.
    A tanító nénik nem hiszem, hogy úgy érzik a konfliktuskezelést, mint én (és még jó pár szülőtársam).. vagy csak simán presztízskérdést csináltak belőle, és ha mások mennek, akkor nehogy már ők ne..

    VálaszTörlés
  10. Ne aggódj :) Mi is elmentünk, nem volt telefonunk, nem haltunk éhen, volt szúnyog is, kullancs is, satöbbi, és minden rendben volt :) Az egyetlen, de nagy különbség a tanító nénik... Nem megy esetleg több a kettőnél, vagy egy-két szülő? Mások is így vannak vele, hogy nem bíznak meg bennük?

    VálaszTörlés
  11. Hm, most elolvastam a kommenteket, ha a szülői közösség nagy részének ez az érzése, az már keményebb dió... Tényleg, nem mehetne velük pár szülő?

    VálaszTörlés
  12. Timi, nem engedték, hogy szülők is menjenek, szerintük ez jól van így. Már mindegy... megy. :)

    VálaszTörlés