2012. máj. 29.

Ami biztos,

Az már biztos, hogy jövő hónapban fogom megírni az ezredik bejegyzésemet. Egészen biztos vagyok a dolgomban, mert én tudom, hogy épp most melyik számú a soron következő. És abban is egészen biztos vagyok, hogy a jövő hónapban is minden nap írni fogok valamit, csak úgy, mint az előzőkben is. Kíváncsi vagyok ki találja el, melyik nap is lesz az a nap? (vagy ki lesz az, aki kiszámolja?:D)

Az is biztos, hogy roppant nehezen viselem a bizonytalan helyzeteket. Eddig is tudtam magamról, hogy a bizonytalannál a biztos rosszat is könnyebben feldolgozom, de most aztán ez az egész még jobban igaz. Nem mondhatom el, mi is ez, (még) de lassan felőröl. Olyan feszült és ideges vagyok, hogy lassan kiírom magamra, hogy nyílt láng használata tilos, robbanásveszély miatt. :D Na de majd elmúlik.

Az is biztos, hogy képtelen vagyok jól kezelni ezeket az év végi szuperhajrákat. Minden napra jut egy-egy cetli, kitölteni való, befizetni való, vagy csak simán tájékoztatás, vagy akár lista az erdei iskolához, a természetvédelmi táborhoz, intézni kell a ballagást az oviban, amit még mindig fel sem fogtam, pedig már az is biztos, hogy a jövő hét péntekén búcsút intünk az ovinak. (képletesen, mert még egy hétig biztosan járni fog)

Az is biztos, hogy egy szentimentális barom vagyok, mert sikeresen végigbőgtem ezt (is), pedig a kis királyfi már nem sír közben.

'Iskolába íratott be az édesanyám,
itt hagyom a napsugaras derűs kis szobám.
Elbúcsúzok, búcsút intek, én már elmegyek
Édes kedves kispajtások az ég veletek.

Búcsúzunk mi, pöttyös labda, csillogó homok,
tarka-barka szép mesék, vidám szép napok.
Kisautó, babakocsi, nem feledünk el.
napsugaras óvodánkat nem felejtjük el
.'
Versként találtam meg a google kereső segítségével, ők éneklik. Én meg folyatom a könnyeimet.

Az is biztos, hogy nagyon sürgősen találnunk kell megoldást arra, hogy a meglévő lakásunkat legalább funkcionálisan átrendezzük, mielőtt a gyerekeink egymás agyára mennek azon a pár négyzetméteren, ami jut nekik.

Az is biztos, hogy ez nem megy egyik napról a másikra.

Az is biztos, hogy ennek költözés lesz a vége.. ha letelik a kocsi hitel. Vagy ha csoda történik, akkor előfordulhat, hogy előbb.

Az is biztos,  hogy semmiképp nem lesz soha többé saját házunk (ez alól kivétel, ha nyerünk a lottón, és nem csak egyetlen rohadék számot találok el, pedig öt szelvénnyel is játszottam), és ez minden racionális ok ellenére azért nem esik jól. Főleg, mert mindig kicsisége, és élhetetlen körülményei ellenére is nagyon szeretem ezt a lakást.

Az is biztos, hogy kitörölhetetlen nyomot hagytam 2008. októberében Balázsban. Tegnap este a könyvespolcról elindultak a könyvek lefelé, én a szemem sarkából láttam, és felkiáltottam, hogy jajj... ezután a nagy zuhanás. Ő már feküdt a galérián, így mindezt csak hallotta. Szegény, még fél órával később is csak épp magához tért a sokkból. Mert azt hitte, hogy megint.. .... pedig nem.

Hát ennyit ezekről a biztos dolgokról. Adjatok hálát érte, hogy nem a bizonytalanságokról írtam. Az aztán még ennél is szörnyűbb lenne. :D Ráadásul én sem értem... :D

4 megjegyzés:

  1. Néha igaz lehet: -nem biztos hogy minden problémát azonnal orvosolni kell, mert úgy is keletkeznek újak.
    Előre is gratulálok "ezredes". :))

    VálaszTörlés
  2. Dius!
    A francba!!!! Mindez nem tetszik nagyon nekem!!! Az ovis ballagás pedig nekem is mindig megrázó volt.... Búcsú a Tündérkerttől....

    VálaszTörlés
  3. Bár nem írtad le, mi a gondod ( vagy csak nekem nem jött le), biztos elrendeződik majd. Előbb vagy utóbb minden elrendeződik. Most ajánlhatnék mindenfélét, ami nekem bevált, de mivel nyilvánvaló számomra, hogy mi teljesen mások vagyok, ezért nem adok tanácsot, csa k szorítok neked. :)

    VálaszTörlés
  4. MJ, igaz... keletkezett is. :D Köszi előre is. :)
    Szilvi, nekem sem, de ez van. Nem lehet mindig minden fenékig tejfel, az úgyis unalmas is lenne.
    Jennelle, azért kíváncsi lennék rá, mit tanácsolnál, úgyhogy ne fogd vissza magad. Attól, hogy mások vagyunk, még előfordulhat, hogy nekem is bejön... :)

    VálaszTörlés