2012. ápr. 21.

A hét gondolata VI.



avagy Téged mi tesz boldoggá?

Négy szóval tudok is erre a kérdésre válaszolni, ha nagyon szófukar vagyok. A gyerekeim, a férjem, a barátaim és a kutyáim. Így ennyi röviden. De nem épp a szófukarságomról vagyok híres.... így nem is ússzátok meg ennyivel.
Írhatnék egy csomó közhelyet, ami annyira igaz is egyébként, mint amennyire közhelyes, hogy mennyivel kevesebb lennék a családom nélkül, meg mennyire nem is tudnám mi a boldogság, ha ők nem lennének.
Ha ők vannak, boldogtalan már nem lehetek ugyebár. Mert ők a minden, ami csak létezhet.
De a boldogság is egy olyan állapot, amit még én magam is attól függően élek meg, hogy épp milyen élethelyzetben, vagy hangulatban ér. Amellett hogy az alapeset mindig fennáll.. (a család okozta boldogság)
Vannak olyan napok, amikor az is boldoggá tesz, hogy süt a nap.
Vannak olyan napok, amikor az is boldoggá tesz, hogy egy jó könyvet olvasok.
Vannak olyan napok, amikor az is boldoggá tesz, hogy épp aznap nem hozott a postás egy csekket sem.
Vannak olyan napok, amikor már az kell a boldogsághoz, hogy valaki mondjon két jó szót legalább ott, a napsütésben.
Vannak olyan napok, amikor már az kell a boldogsághoz, hogy azt a jó könyvet nyugalomban olvashassam a fürdőkádban.
Vannak olyan napok, amikor már az kell a boldogsághoz, hogy épp aznap, amikor a postás nem hozott egy csekket sem, akkor viszont kapjak egy csokit csak úgy.
De vannak olyan napok is, amikor már az is kevés a boldogsághoz, hogy mindenki valami jó hírrel érkezett haza, és süt a nap.
De vannak olyan napok is, amikor már az is kevés a boldogsághoz, hogy a jó könyvemet a fürdőkádban olvashatom háborítatlan nyugalomban egy nagyon jó illatos habfürdőben elmerülve.
És vannak olyan napok is, amikor már az is kevés a boldogságoz, hogy valaki meglepjen, és a postás se hozzon csekket.
De mindig jönnek ezután az olyan napok, amikor süt a nap, csicseregnek a madarak, mosolyognak rám, és megölelnek. Közben zene szól, hol igazából, hol csak úgy odabenn dübörög a lelkemben.
Az ilyen napokon a sok apró boldog pillanat előbukkan a rejtekhelyéről, furakodik előre, hogy végül elárasszon.
Az ilyen napokon végül összeér a föld és az ég. És mikor összeért minden, akkor elcsitul idebent minden kétely, fáradtság, frusztráltság.
Lehet, hogy csak én működök ilyen furán, de nekem kellenek ezek az apró boldogtalanságok, frusztráltságok és tehetetlenségek is a boldogsághoz. Már csak azért is, mert ha ezek nem lennének, nem is tudnám mi a boldogság.. 

3 megjegyzés: