2012. márc. 21.

Ez van...

Tegnap is, ma is, egymástól teljesen függetlenül kerültem ugyanolyan beszélgetésbe emberekkel. Több témában is, de ami igazán gondolkodásra késztetett, az az volt, amiről most szó lesz.
Tegnap egy régi barátnőm keresett meg, segítségre volt szüksége apeh-ügyben (vagyis nav, de sosem fogom én ezt az új nevet megjegyezni). Ha már beszéltünk, szóba kerültek a gyerekek is. Elmesélte, hogy az ő kisebbik fia bizony felvételizni fog jövőre az egyik nyolcosztályos gimnáziumba, és koleszos lesz, és nagyon várja. Elég hosszan ecsetelte ennek az előnyeit, miszerint majd milyen jó lesz neki, és mennyivel többet fog majd tanulni, mintha csak itt maradna.
Aztán ma, egy anyuka-társsal beszéltünk ugyanerről a témáról. Ők már túl vannak az idei felvételin, a hatosztályos gimibe, ami négy pont híján nem sikerült. DE! Még fontolóra veszik, egy sportsikertől függően, hogy telefonáljanak e a suliba, mert az igazgató saját hatáskörben még tíz gyereket vehet fel, és akkor hátha ő lenne az egyik. Ez nekem máris olyan izé-dolog volt, ami távol áll tőlem, de végül is el tudom fogadni, hogy valaki így... Ami a legfurább volt, hogy majd a gyerek hétfőig eldönti, akarja e, hogy közbenjárjanak az érdekében.
De ez az egész tulajdonképpen csak elindított bennem valamit. Amire aztán Szilvi mai bejegyzése még feltette a pontot.
Mert azon gondolkodtam, hogy tényleg az lenne a legfontosabb, hogy a gyerekeinkből mindenáron minden tudást kisajtoljunk? Tényleg muszáj mindenkinek mindig a legjobb iskolákban tanulni, ahol minimum tízféle tehetséggondozás folyik, és minimum hat nyelven beszélnek, írnak, olvasnak, stb.
Valószínűleg meglehetősen lusta és földhözragadt vagyok e téren, de nálunk nincs kihegyezve egyik gyerek "tehetsége" sem. Jó, hát nem tudunk azokon a kötelező dolgokon kívül semmit felmutatni, mert nem járnak sportolni sem, meg nyelvórákra sem, ráadásul zenélni sem zenél senki. Mégsem tartom én ezt kevésnek.
Látom, hogy amíg én gyerekként gyerek voltam, és tíz perc leckeírás után egész délutánokat töltöttem az utcán "bandázással", addig a gyerekeim folyton készülnek valamilyen versenyre, vagy dolgozatra, netán pps-t készítenek természetismeret órára. Mókuskerék, ahova szépen felrakjuk őket az első adandó alkalommal, és azzal a felkiáltással, hogy a "legjobbat akarom neki" kihajtjuk belőlük az utolsó csepp erejüket is. 
Nem tudom még, mit hoz majd a jövő, az új közoktatási törvény, meg akármi. Fogalmam sincs, mi lesz a gyerekeimből majd. Még az is lehet, hogy Erik tényleg drogdílernek áll. Jelen pillanatban azt gondolom, mindegy, mik lesznek, bármit el tudok fogadni, ha ők abban örömüket lelik majd. (azért erre a díler dologra komolyan rá kell gyúrnom, ha el akarom fogadni). Nem is ez az igazi felelősségünk, nekünk, a szüleiknek, hogy csudaokos gyerekeket indítsunk majd útnak annak idején. Az igazi felelősség az, hogy úgy bocsássuk őket útnak, hogy tudják használni a szívüket, az eszüket, és boldogok legyenek. Minden más rizsa.

(ha nagyon nem összefüggő mondatokkal találkoztál, az azért lehet, mert ma egész nap komoly migrénnel küszködtem)

9 megjegyzés:

  1. Mi a középsuli negyedik osztályában beszélgettünk arról, hányan kerültek be a suliba szülői segítséggel. 31ből 15. Majd húsz éve...

    VálaszTörlés
  2. Pár napja volt téma az egyik fiammal. Majd megírom :) De lényeg, hogy jól érezze magát ott ahová kerül.

    VálaszTörlés
  3. Veled értek egyet. Maximálisan.
    Azért szeretem a mi iskolánkat, mert ott még az ötödik-hatodikos lányok is labdáznak az udvaron délután iskola után. Lehet gyereknek lenni, nem kényszer a mini-felnőttség. Van arra még elég idejük.

    VálaszTörlés
  4. Nem értem én se a hajszát. Nálunk egy kötöttség van az itthoni magánnyelvtanár. Mert az tényleg fontos, hogy nyelveket beszéljen. De általánosban én sose bontanám meg a környezetismeretet, csak azért, hogy több órája legyen a szerencsétlen felsősöknek, meg a magyart se külön nyelvtanra. Mi a fenének külön óra? Miért nem lehet a magyaróra alatt beszélni egy-egy helyesírási témáról és a művekről egyaránt? Ezt a könyvekben lehetne megspórolni. Most legalább 4 könyv van magyarból és két füzet.

    De nem erről írtál. Csak meg akartam jegyezni, hogy nagyon átéreztem a szavaidat, mert úgy utálom minden reggel nézni őket, ahogy kornyadoznak, miközben én is majdnem visszaalszom ülve. Mi ilyen sokáigalvós család lennénk, hétvégén 8 és 9 között felébredünk magunktól, de ez a hét óra előtti kelés borzasztó.

    VálaszTörlés
  5. Ja, a sok könyvért azért morgok, mert a másodikosnak 6 könyve van (2-2 olvasásból, írásból és nyelvtanból) 1-1 füzettel. Egy hatalmas kartondossziéban mindet be kell vinni, mert előfordulhat, hogy az órarend szerinti nyelvtanon írás is lesz. Aztán nem tudtam becsukni a táskáját.

    Szóval összefüggéstelenebbül írok, mint te, pedig az álmosságot leszámítva kutyabajom. :o)

    VálaszTörlés
  6. Altair!
    Zita-nagylány mindig morog, és azt mondja, nevezzem meg, kit kell beperelni azért, mert neki leszakad a háta a sok könyvtől!!! :-)

    Dius!
    Jól esett... És hát így nem is kell ragoznom, hogy mit gondolok. Érdekes... Tegnap délelőtt írtam, és aztán délután úgy örültem, hogy mind (kivéve a fanatikus vívót....)kirajzottak a kertbe, "csak úgy" lenni.
    Pedig nálunk vannak különórák - viszont csak olyan (a nyavalyás szolfézson kívül...), amikhez ők ragaszkodnak.

    VálaszTörlés
  7. Örülök, hogy erről írtál. Nálunk Szentendrén nagy a hajtás, itt már elsőben, 5 napból, 7 helyre viszik a gyereküket a szülők.Olyan fáradtak is. Én sem kényszerítem semmire őket, Dávid most 5.-től jár karatéra, mert szeretett volna. Mesi visszajár kézire, drámára, de neki csak további csacsogás a többiekkel.Fiúkat nehéz ilyenkor már tanulásra bírni, állandóan patakon lennének. Én még örülök, hogy gyerekek...:-) Nekem is fájt a fejem tegnap, remélem ma már jobban vagy!:-)

    VálaszTörlés
  8. Hát, annak idején tőlem anyuék megkérdezték, hogy nem lenne-e kedvem a hatosztályoshoz (kéttannyelvű)... És mivel a felvételi elég jól sikerült, mentem. Nagyon tetszett, nagyon szerettem oda járni, igaz sokat kellett tanulni, de a mai napig szívesen gondolok vissza rá (persze azért előfordult néhány kellemetlen élmény is, de az is kellett). Ennek ellenére nem vagyok híve az "agyonhajtásnak", mások is a gyerekek (de erről már egyszer írtam), és az újabbnál újabb oktatási törvények nem hogy megkönnyítenék a dolgukat, még nehezítik - mentálisan és fizikálisan is. Rohan a szülő, rohan a gyerek, minden nap szakkör, különóra, versenyre készülés. És igenis nagyon sok iskola mini-felnőtteket gyárt. Bár van a másik véglet is, ahol meg aztán olyan lazán vesznek mindent, hogy szörnyülködve nézem, mitől 5ös egy olyan helyesírás, amire a legeslegjobb jóindulattal is max. hármast lehetne adni (mert ténylegesen nem tud helyesen írni)... ezt sem tartom helyesnek, középiskolában ott lesz a nagy csalódás. Valahol középutat kellene találni, mire föl ez a sok verseny? Kivel, mivel versenyzünk? Miért kell nyolcadikra középfokú nyelvvizsga? Elvont pillanataimban az jut eszembe, hogy egy "mindent elfeledtető-bomba" kellene az oktatásba, és újrakezdeni az egészet, sok-sok szeretettel (és ez lenne az alap), nem pedig teljesítménykényszerrel, olyan ismereteket tanítva, amivel megismerik a világot, és engedni időt a rácsodálkozásnak, nem pedig agymosva tanítani a "tényeket".

    VálaszTörlés
  9. Hát ez a hihetetlen mennyiségű könyv is egy jót téma. Arról nem is beszélve, hogy már a saját iskolás koromban sem értettem, miért kell egy tantárgyon belül is akár három füzet is?
    Superwoman, hát, ez is egy örök téma.. :)
    Heni, kíváncsian várom majd. :)
    Kikocs, és hamarabb eljön az az idő, mint gondolnánk. :(
    Altair, azért értettem én. :) A magánnyelvórák az egyetlen, ami téma volt. Egyelőre anyagi akadályai vannak, hogy mindenkinek beleférjen. De úgyis találunk rá módot. :)
    Szilvi, nálunk is volt különóra, amíg akarták. Amikor "nyűg" volt, akkor meg szépen abbahagyták. :)
    Anikó, hát ahogy jön a jó idő, az enyémek is azonnal vonulnak kifelé, és ez így van jól. Fejem ma délutánra hagyta abba a fájást. Épp ideje volt, mert már fontolóra vettem, hogy levágom.
    Erika, ez a "mindent elfeledtető bomba" egy nagyon jó ötlet. Esetleg szabadalmaztathatnád... :)

    VálaszTörlés