2012. márc. 9.

Életenergia 0

Egy pillanat alatt végeszakadt ma reggel annak a sorozatnak, amit már-már jónak mondhattam. Egyetlen telefonhívás elég volt hozzá, hogy azonnal leszipkázzon belőlem mindent, amit mostanában magamba szippantottam ilyen-olyan dolgokból, eseményekből, helyzetekből.
Már a munkahelyemen voltam, amikor zenélni kezdett a telefonom. Mikor még csak hallgattam, hogy Robbie Williams énekel, azt reméltem, Balázs hív. Aztán megláttam a telefonom kijelzőjén, hogy "suli". A másodperc ezredrésze alatt végigpörgött bennem, hogy csakis Patrikkal történhetett valami, mert ahova Erik jár, az az épület úgy van elmentve, hogy "Eriksuli", és minden egyéb esetben (mármint ha nincs baj) Patrik hívna a saját telefonjáról. Még az is végigszaladt rajtam, hogy "istenem, a foga.." De bárcsak a foga lett volna... A magyar tanára volt a vonalban, aki nem sokat kertelt, máris mondta, hogy Patrik elájult. Abban a pillanatban én is majdnem. Kellett két másodperc hozzá, hogy fel tudjam fogni, kérdezősködnöm kell, hogy történt, mi történt, ki látta, de legfőképp most hol van, és hogy van? Sajnos felnőtt nem látta a tényleges eseményeket, mert szünet végén történt, a falnak támaszkodott, ott csúszott le (isteni szerencse...) Bevitték egy irodába, magához térítették, adtak neki egy banánt, és hívtak engem, hogy mi legyen, mert nagyon sápadt még mindig, és nagyon ijedt is.
Egy tanárnő kísérte oda hozzám a boltba, addigra én elintéztem, hogy bezárok, és viszem az orvoshoz. Amikor engem meglátott, elsírta magát. Kérdeztem, mire emlékszik: semmire, azon kívül, hogy elsötétült minden. Nem ütötte meg magát, nem fáj semmije, de nagyon megijedt. A gyerekorvos egészen alapos alapneurológiai vizsgálatot csinált, megmérte a vérnyomását (113/63), majd adott beutalót neurológiára és ekg-ra.
Itthon nekiálltam időpontért telefonálni, de legnagyobb döbbenetemre, nem kaptam. A Heim Pál kórház rendelőjében közölték velem, hogy szerintük a 11. kerület közelebb lenne hozzánk, és adnak egy másik telefonszámot, érdeklődjek ott, és amúgy is ők csak májusra tudnak időpontot adni. A kapott telefonszámon körülbelül ugyanezt mondta a doktornő, csak még hozzátette, hogy ha nagyon aggódom, akkor keressek fel egy magánrendelőt. Majdnem felrobbantam. Itt egy gyerekről beszélünk, és ájulásról, nem pedig benőtt körömről. Ezek után hívtam a saját orvosaimat. Egyikőjük mától egész jövő héten szabin van, másikójuk pedig csak kedden lesz elérhető. Patthelyzet.
Közben persze Patrik pihent, evett-ivott felváltva, és jobban is lett. Eddigre én már ott tartottam, hogy most akkor én fogok elájulni. Próbálok nem nagyon aggódni,és úgy kezelni a dolgot, hogy van ilyen... mert amúgy tényleg van ilyen.
A többire nem gondolok...mert ha mégis, akkor iszonyatosan rossz érzés. Szerzek neki valahonnan, valakit, aki kideríti akár azt is, hogy semmi baj. Csak azért, mert ő is, én is így leszünk nyugodtak.

A magyar egészségügy pedig bekaphatja a bal lábamat.

8 megjegyzés:

  1. jaj! De rossz! Gondolom labort csinálnak, az a legesélyesebb, hogy ott derül ki valami. Kár, hogy nem mentőt hívtak, ha valami rendes orvos felvette volna osztályra, talán már hétvégén minden vizsgálaton túl lettek volna. Ha azt el tudod érni, hogy felvegyék kórházba, akkor sokkal hamarabb megvan minden. Sajnos nekem csak csecsemőosztályon van olyan doki, akinek be tudnálak ajánlani :(

    VálaszTörlés
  2. Meg vagyok rökönyödve. Hogy gyerek esetében is ilyen érzéketlenek emberek, akiknek ez lenne a dolguk. Az egy dolog, hogy nem ér rá, de miért nem ajánl valakit?

    VálaszTörlés
  3. Egészségügy felháborító! :( Fizetjük a tb-t,majd közlik velünk,hogy menjünk magánrendelésre,szép!:( A másik meg ez az időpontosdi,méghogy májusra leghamarabb,nevetséges.
    Ha a sürgősségire bevinnéd??
    Remélem semmi komoly!

    VálaszTörlés
  4. Pont most írtad nemrég, hogy kamaszodik. Bízzunk benne, hogy "csak" ennyi. Én is elájultam párszor ebben a korban...
    Szurkolok!
    Puszi,
    Szilvi

    VálaszTörlés
  5. Nagyon sajnálom, közben meg nagyon mérges vagyok! A mai magyar egészségügy, kiveri a biztosítékot!:-(
    Közben nyugtatlak, ne gondolj, egyből a legrosszabbra. Bízzunk benne "csak" tényleg kamaszodik!

    VálaszTörlés
  6. Dius, tényleg van ilyen kamaszkorban, nagy változások indulnak a szervezetében, attól simán lehet, én is ájulgattam serdülőkoromban. De persze járjatok a végére (a m. eü. pedig tényleg kapja be).

    VálaszTörlés
  7. Kikocs, akkor valószínűleg még nem azt éreztem volna, hogy jobb lett volna, ha mentőt hívnak, de mostanra osztom ezt a véleményedet. Amúgy laborba nem küldték.

    Heni, hát ez egy igazán jó kérdés...

    Sürgősségin szerintem már nem fogadnák, lévén nem akut a dolog.

    Szilvi, Anikó, Ági, nem bánnám, ha nektek lenne igazatok, és simán a kamaszkornak tudható be.

    Egyébként azóta jól van, minden rendben vele.(reméljük így is marad)

    VálaszTörlés
  8. én is az a fajta kamasz voltam, aki évnyitókon-évzárókon kidől a csatasorból. Remélem, nálatok is csak erről van szó.

    És valóban addig jó, míg nem kell orvoshoz fordulni. :(

    VálaszTörlés