2012. márc. 22.

Csütörtöki röhögés... (rajtam)

Éppen ideje, hogy már csütörtök van. Mondjuk egészen komoly időzavarban szenvedek, ma reggel egészen komolyan gondolkodóba estem, hogy most akkor tényleg csütörtök van már, vagy még csak szerda, és csak szeretném ezt a csütörtök-dolgot. De neeem, tényleg az volt.
És ez jó, mert holnap már péntek lesz megint. Most abba ne menjünk bele, hogy mennyire rohan az idő, és épp ma, mikor már képbe kerültem, hogy milyen nap is van, sikerült rájönnöm arra is, hogy aztaaaa, mindjárt húsvét. Jó, hát múlt hétvégén volt a kezemben a karácsonyfa is, amikor a garázst pakoltuk, úgyhogy igazán elnézhető nekem ez a nagy rácsodálkozás.
A tegnapi és a ma délelőtti fejfájás elpusztított újabb párezer agysejtemet, amik vélhetően igen nehezen fognak újratermelődni, ha egyáltalán még valaha is pótolhatóak lesznek. Elnézve magamat, inkább az a sanszos, hogy már nem... és ezzel kapcsolatban eszembe jutott egy sztori, amit akkor valamiért elfelejtettem elmesélni, pedig nagyon vicces. Persze, az én káromra nevethettek, de hát ha lúzer vagyok is néha, azt is bevállalom. Az biztos, hogy Balázsnak szereztem már akkor is, és azóta is pár derűs percet (mondjuk ki, konkrétan napokig rajtam röhögött).
Soha, semmi gondom nem volt a tecnhikával. Tetszenek, és tetszettek az újabb és újabb kütyük, szívesen használom az új dolgokat. (csak a fényképezőgéppel vagyok rosszban) Egészen hamar el is szoktam sajátítani mindenfélét. Ha őszinte akarok lenni, akkor azért van hanyatlás e téren, mert újabban már több idő kell hozzá, mire valamit felfogok, de még mindig mindent megoldottam.
Ilyesmi újítás (nekem) a bankoknál az ajtónyitó rendszer. Tudjátok, amivel zárás után is be lehet jutni a bankfiókba pénzt kivenni az automatából. (merthogy ezek a falba épített atm-ek szép lassan eltűnnek) Elég ritkán megyek úgy pénzért, hogy már ne legyen nyitva a bankfiók, ennek az az egyik oka, hogy munkaidő előtt, vagy után intézem az ilyesmit, a másik pedig az, hogy mióta Roli óvó nénijével megtörtént, hogy csak levonták a pénzt a számlájáról, de egy fillért nem látott belőle, azóta ez a rémálmom. Akkor együtt mentünk Balázzsal, de mivel csak nálam volt kártya, így én mentem be. Azaz, csak mentem volna. A falon volt egy bigyó, fölé írva, hogy ajtónyitó. Én gondolkodás nélkül előkaptam a kártyámat, és próbáltam lehúzni. De nem volt hol.Pedig megpróbáltam a bal és a jobb oldalán is. Kissé hülyén néztem egy pillanatig az okos kártyámra.. aztán lopva körülnéztem, hogy vajon látják e sokan, hogy fogalmam sincs, hogy lehet bemenni, aztán nagyon okosan kifumiztam, hogy akkor megmutatom ennek a szerkentyűnek a kártyát. Mutattam alul, felül, le sem tojta, hogy milyen szép zöld (azóta már sárga lett). Kicsit kétségbeestem, hogy mostmilesz, nem tudok bemenni, nem kapok pénzt. De mire idáig eljutottam, Balázs már kisegített, kiszólt a kocsiból, hogy nyomd már meg azt a gombot. Merthogy én itt mutogattam, huzigáltam... egy közönséges kapcsoló előtt. :D :D :D :D
Balázs még tegnapelőtt is ezen vigyorgott, mert valamiről eszébe jutott. Nekem meg erről eszembe jutott, hogy na majd ezt elmesélem nektek. És akkor tuti, hogy a következő pénzfelvételeteknél eszetekbe fogok jutni. :))))

Azért azt remélem, hogy a bank biztonsági kamerájáról már rég letörölték a bénulásomat, és nem látom viszont egyszer a youtube-on, vagy a napiszar-on. :D :D :D :D

5 megjegyzés:

  1. Nyugi, nagyon kis rendesek, csak belső használatra röhögnek. :o) Egyszer valahol Franciaországban egy dundibb barátnőm elfáradt és leült egy fémbakra, ami távirányító hatására lesüllyed az aszfaltba és beengedi a sétálóövezetbe a buszt, vagy az ottlakókat, bolttulajokat. És valami nem stimmelt a szerkentyűvel, mert lassan, de biztosan barátnőm alatt belesüllyedt az aszfaltba mintha busz jönne. Annyira röhögtünk, hogy nem tudott felállni, fogta ő is a hasát. Mentségére legyen mondva, csak az akkor 7 éves fiam alatt nem süppedt be. :o) Egy térkamera vette is szerintünk, de sajnos nem volt honnan letölteni. :oP

    VálaszTörlés
  2. Pár éve volt egy brit sorozat, magyarul asszem Kockafejek volt a címe. Mindig az volt a karbantartók első kérdése ha valakinek gondja volt, hogy "próbálta újraindítani?"
    "be van dugva?"
    Nos ezeken jókat röhögtem, majd mikor próbáltam nyomtatni, és nem működött én mindent megtettem: újraindítottam a gépet, a nyomtatót, megnéztem az összes csatlakozást, a szoftvert, mindent. Csak a nyomtató nem volt a gépbe dugva. Mert ott a másik nyomtató volt.
    És én is szeretem a műszaki dolgokat, szeretek érteni hozzá, több ember gépét én tartom karban, a család is mindig engem hív fel ha valami elállítódik, szóval nem vagyok kezdő. De profi sem :)
    De múltkor a mosógépet is nyomkodtam, és csodálkoztam miért nem indul. Ott lógott a zsinór a kezem mellett.

    Azt hiszem az agysejt nem szaporodik :)

    VálaszTörlés
  3. Ez jóóóóóóó!:-D:-D Bár simán én is így csináltam volna! (bár az utóbbi időben nem vettem fel pénzt.Az a "sok" pénz ami rájön a kártyára, levásárolom!)

    VálaszTörlés
  4. Hát jókat vigyorogtam, post-on is, kommenten is. :))))Én egyszer Angliában bent rekedtem egy hotel forgó ajtajának egyik rekeszében. Előtte három napon át folyton olyan forgóajtókkal találkoztam, amelyek megállt, ha hozzányúlt az emberlánya. Ezért nagyokosan csak beléptem és vártam, hogy ez a példány belibbentsen a recepcióhoz. Ahol, jelzem, nem volt senki. De a szerkezet megállt. Se ki, se be, félúton. A bőröndöm meg, horroromra, kint rekedt az utcán. Álldogáltam, taszigáltam is módjával az ajtót, de semmi. A járókelő sem vettek észre. (Így utólag nem is baj.:) Aztán egyszer csak találomra nagyot löktem az ajtón x irányban és tök meglepődtem, mert benn találtam magam a szállodában. Hát bizony ezt a forgóajtót biztatni kellett, nem csak állni benne. Annyira ciki volt, még jó, hogy senkivel nem találkoztam, mert beástam volna magam a padlószőnyeg alá és úgy kúszok be a hotelbe a dolgom után. :)

    VálaszTörlés
  5. Ó, de jó kis sztorik jöttek elő. Én is jókat derültem legalább rajtatok. :))) (bocsi)

    VálaszTörlés