2012. febr. 24.

Többen lettünk..

.. és többek is lettünk. Kezdjük az elején? A legeslegelején? Az úgy volt, hogy megérkezett az életünkbe Arthur. Előtte még nem volt kutyánk. A legtöbben ismeritek a róla szóló történeteket, tudjátok, mert nem titok, hogy igen hamar belopta magát a szívünkbe. A kis szőkés királyfiéba ugyanúgy, mint az "öreg" morgós medvéébe. Ami eddig "titok" volt, az az, hogy úgy december eleje óta érlelődik bennünk a vágy, hogy milyen jó lenne egy ilyen kutyust a kezdetektől nevelni, szeretni. Annak ellenére, hogy Arthur számunka tökéletes és teljes értékű társ, nagyon vágytunk egy halló kutyára is. A fajtaszerelem kialakult, így nem volt kérdés, hogy maradunk ezen a francia bulldog vonalon. Némi tanakodás után megszületett a konkrét vágy.. egy bézs, esetleg vörös kan kiskutyát szeretnénk. Nem untatok senkit a keresgélés, email-es kapcsolatfelvételek hosszú folyamatával, ebből a részből annyi elég, hogy a francia bulldogot szeretők egytől egyig igen segítőkész és kedves emberek. Felkerestünk pár kennelt levélben, elmeséltük nekik a történetünket, és a vágyunkat is. Mindenki segíteni akart, és mindenki szimpatizált velünk a "fajtamentésnek" minősülő Arthur befogadása miatt. Bevallom, eleinte fura volt, hogy agyon dicsérnek bennünket, hiszen tényleg annyira természetes része az életünknek, és annyira nem érdekes a "fogyatékossága", hogy nem is értettem, mi ebben olyan különleges.
Mielőtt nagyon belemerülnék mégis a részletekbe, elárulom, hogy végül sikerült ráakadni egy olyan kennelre, ahol a tenyésztővel azonnal közös hullámhosszon voltunk, egy korosztály vagyunk. Múlt héten meglátogattuk őket. És egy nappal később már biztos volt, hogy ma, 2012. február 24-én, már heten leszünk..
Izgatottan készültünk egész héten. Természetesen aggódtunk minden nap valamiért, legtöbbször az a kérdés merült fel, mi lesz Artival. Igaz, én voltam az, aki az ő lelki egészsége miatt aggodalmaskodtam, Balázs e téren abszolút optimista volt. Ő inkább gyakorlati okok miatt aggódott, úgymint mi lesz, ha mindent összerág, hogy fogjuk bírni, ilyesmi. Végül aztán megállapítottuk, hogy "már úgyis mindegy", úgyhogy lesz, ami lesz..
Ma pedig érte mentünk. A szülőhelyétől kedvesen elbúcsúztatták, azzal az ígérettel, hogy megyünk majd látogatóba (az anyukája és az apukája is itt lakik), meg rendszeresen küldünk képeket. A hazautat végigaludta. Itthon egyetlen rezzenés nélkül jól érezte magát. Arthur nem úgy fogadta, mint gondoltuk, folyamatosan bizonygatta a kicsinek az ő alfaságát, nagyon izgatott volt. Nem bántotta, de szerintem örülni sem örült neki. Na de a gyerekek sem szoktak örülni azonnal a kistesónak sem, úgyhogy bizakodóak vagyunk, hogy majd napról napra jobb lesz ez.
A hosszú bevezető után pedig bemutatom Nektek családunk legújabb tagját,Vogue Frederico-t. Freddy-nek hívjuk. :)

9 megjegyzés:

  1. Gratula a jövevényhez! De Balázs megelőzött, fb-on már láttam a képét, még mielőtt hírt adtál volna Freddyről. És hogy könnyebb legyen a történet még egy beépítendő szó:FREDDY!

    VálaszTörlés
  2. Imádom! Hogy tudod nem egész nap dögönyözni? vagyis amikor otthon vagy :)

    Én a "pepita" és "makréla" szavakat adnám hozzá a szóhalmazodhoz.

    VálaszTörlés
  3. Nagyon édes Freddy, gratulálok hozzá!
    Tudod Dius, két embertípus létezik. kutyások és nem kutyások!
    Ti most már mindig kutyások lesztek...
    Annyi örömet tud nyújtani egy ilyen kis állatka, hogy a vele járó gond, eltörpül mellette.
    Arti, pedig biztosan hamarosan megszokja és rájön (talán már rá is jött) hogy "párosan" szép az élet!
    Tudom nem lánykutya, de nekik is legalább olyan jót tesz a saját fajtájuk, mint nekünk az emberi társaság...
    A fentiek miatt, mi is hasonlókan gondolkozunk...
    :)
    Sok örömet, és jó egészséget kívánok nektek!

    VálaszTörlés
  4. óóó Milyen kis gyagyás pofija van:) Nagyon aranyos:)Biztos jól fogja magát érezni nálatok!

    VálaszTörlés
  5. Nagyon cuki!!!
    Annyira tudtam, hogy szaporulat, de kutyára nem gondoltam :) A bébit meg kizártam, mert azt nem harangoztad volna be.
    Nálunk kölykök lesznek pár hét múlva, a Pannihoz beugrott az 1.70 magas kerítésen át egy kuty...

    VálaszTörlés
  6. Jópofa a kis "füles". :) Hosszan tartó "szerelem" legyen! :)

    VálaszTörlés
  7. Köszi mindenkinek a kedves szavakat. :)
    Babi, hát így könnyű... :) Ezzel a szóval még a végén egy kutyás mese lesz? :D
    Heni, hát nem igazán lehet megállni a dögönyözést. :D Makréla.. na, ezen majd el kell gondolkodnom. :D
    Móni, igen, mi is így gondoljuk, hogy nekik pont úgy "kell egy barát", mint nekünk. A lehetőség adott most már, reméljük megköttetik az az életre szóló. Fél éve még nem tudtuk milyen ez a kutyás lét.. most meg már úgy gondoljuk, kutya nélkül lehet élni, csak nem érdemes.
    Kikocs, akkor nálatok is izgalmas időszak várható az alommal. :)

    VálaszTörlés
  8. Dius, nagyon tündéri! :)
    Egy kölyökkutya...hát tényleg olyan sok öröm és vidámság, amire nincsenek szavak! :)

    VálaszTörlés