2012. jan. 21.

Na, akkor..

.. ha már megígértem, elmesélem. Amúgy, ha nem így lenne, ma már azért legalább magammal megalkudtam volna, hogy ne tegyem. :D Hát ciki lesz bevallani, na, de azért ez is én vagyok. És régebben úgyis többször is meg lettem azzal gyanúsítva, hogy bezzeg az ilyet, azt nem írom meg. Nos, megírom.
Szóval, úgy esett, hogy a tegnapi napot beárnyékolta valami. Hozták a fiúk a szép bizonyítványokat, apukájuk is büszkén nézte a jegyeket. Maximalisták vagyunk, tudom, de Erik matek négyesét mindketten kissé zokon vettük. Már ha lehet ilyet mondani. Mert minden nehézsége ellenére tudja ám ötösre, és csupa figyelmetlenségen múlik mindig.. Najó, éppenséggel nem kapott érte letolást egyáltalán, de azért megkértük, próbálja meg egy kicsivel több odafigyeléssel intézni ezt a tantárgyat. :) Na, szóval, nézte az apukájuk az ellenőrzőt/tájékoztató füzetet, és ha már a kezében volt, körül nézett benne jobban. Na, innen kezdődik az elbujdosós rész. Mármint nekem. Ismét cinkosa voltam a gyerekeimnek ugyanis. Amivel ugye nincs baj, ha nem az apjukkal szemben vagyok a cinkosuk. Erik még valamikor tavaly kapott egy egyest magyarból. Csip-csup hülyeségért, nevezetesen azért, mert nem volt nála a kötelező olvasmány. Ezért aztán be kellett írnia a tájékoztató füzetbe. Tudom, amikor nekem halálra vált arccal, azokkal a hatalmas barna gomb szemeivel kibökte, hogy mi a helyzet, azonnal oda kellett volna küldenem az apjához is. De mivel azt kérte, hadd ne mondja el, amíg ki nem javítja, hát belementem. Ez egy pénteki nap volt. Hétfőn már ki is húzták. Aztán sikeresen napirendre is tértem fölötte, és már-már el is felejtettem. Néha eszembe ötlött, amikor hétfő reggel aláírtam az aláírnivalót, de aztán mire találkoztam Balázzsal, már kismillió más volt a fejemben. Így aztán ezzel az áthúzott egyessel tegnap szembesült. Mint ahogy Patrik külalak jegyeivel is. Ami szerencsére csak úgy van, és nem számít sehova sem, mert az bizony rendszerint csak hármas. Eleinte kiakadtam rajta, és gyakoroltattam vele az írást, hátha szebb lesz, aztán amikor már a második tanár legyintett, hogy ugyan már.. amit leír, az több, mint tökéletes, az meg, hogy hogyan.. nem fogja lerontani senki a jegyét ezért. Hozzáteszem, még.. Mondjuk ezekről a külalak jegyekről nekem fogalmam sem volt, hogy csak én tudom.
De végül hát ugye tegnap Balázs is tudta már. Tök jogos volt, amikor kifakadt (főleg az eltitkolt áthúzott jegyen), hogy Ő erről miért nem tud? És ha már a gyerek úgy csinált, ahogy, akkor ÉN miért támogattam benne? Őszintén? Fogalmam sincs. Igaza volt, amikor kikérte magának. Visszacsinálni nem tudjuk. Mindenesetre ez is egy jó lecke volt. Nekem is. Tanulságos is.
És a jövőben külön oda fogok arra figyelni, hogy ilyesmiben ne cinkoskodjak.

5 megjegyzés:

  1. Legyél büszke a férjedre, hogy ilyen aprólékosságig bele akar látni a gyerekek mindennapjaiba és kiköveteli magának ezeket a dolgokat. Szerintem ő nagyon ritka apapéldány... Főleg fiúk mellé nagyon kell a felépített, egészséges apakép, a férfi minta! Majd a fiaid is ilyen apukák lesznek, meglátod! Erika

    VálaszTörlés
  2. Hányszor, de hányszor voltam én cinkos, tudod fiús anyukáknál ez valahogy olyan természetes, még akkor is ha... Az adott pillanatban megértjük a csemete kérését, aminek nyilván meg van az oka. Amikor meg kiderül, akkor igazat kell, hogy adjunk APÁNAK is.
    UI:Egyébként lesz még ilyen, biztos vagyok benne!!!

    VálaszTörlés
  3. Erika, köszi. :) A általam ismert apák többsége azért ilyen... lehet, hogy akkor ez egy újabb "apa-generáció"?

    Babi, azért egyrészt megnyugtattál, hogy "Te is", másrészt meg ezzel az utóirat-dologgal meg annyira nem. Persze, reálisan tisztában vagyok vele, hogy lesz még ilyen.. gondolom más témában is. :D

    VálaszTörlés
  4. Bizony, bizony! És eljön majd az az idő, amikor más témában,esetleg nem is az apával szemben. Harapja olyankor egy anya az egyik ujját, de mindig sikerül az arany középút!!!! Az Anya-Fia kapcsolat különleges, néha úgy érzi az ember, hogy a bizalom része cinkosság. Vagyis annyira azért ne keseredjél el!:)

    VálaszTörlés
  5. Erikával egyet értek legyél nagyon büszke a férjedre!! Másik oldalról viszont igenis szükség van ezekre az apró cinkosságokra anyával,és nem szabad túl komolyan venni ezeket,főleg,hogy végül is szerencsére nem olyan nagyon komoly "baj" ez,úgy értem egy ügyes,jó tanuló gyerekről beszélünk és nem olyanról,aki mindennap kap egy két egyest,egy két intőt,hogy aztán ebből el kell egyet kettőt titkolni apától:)))))

    VálaszTörlés