2012. jan. 24.

Fejet hajtunk, letérdelünk...

Akinek valaha is volt része gyerek-Betlehemes előadásban, már be is fejezte a mondatomat. Mégpedig úgy, hogy "kicsi Jézus ünnepelünk".
Tudom, cseppet sem aktuális az idézet. Mégis, ez a gondolat motoszkált bennem ma egész nap. Ez a főhajtás. Ami nekem nem csak a tisztelet, hanem az "engedelmesség" jelképe is valamennyire. Ma reggel megint csúnyán nem tudtam felébredni. Addig fajult a dolog, hogy öt kerek percen keresztül hívogatott Balázs, és én nem vettem fel, mert még csak nem is hallottam. Pedig a telefonom a maximum hangerőn csörög. És még ébresztett is addigra már. Tehát volt nyolc nem fogadott hívásom reggel hétkor, egy aggodalomtól és idegességtől tajtékzó férjem, két iskolába készülő álomittas gyerekem (a harmadik még aludhatott), és én, a bambaképű. Mert amúgy öt perc múlva már tökéletesen összeszedett voltam, de addig.. már sokszor megkíséreltem elmagyarázni az állapotot, amiben leledzem akkor, amikor alszom, de nemigen találok rá szavakat. Leginkább az ájultan alvás tudja jól kifejezni.
Na de ez ugye nem a normális kategória. Mert éjjel akármeddig fent bírok maradni (azért disztingválok, és éjfél tájban elmegyek aludni), de reggel nem bírok magammal. A látszólagos éber perceim pl. fél hét és hét között is igen érdekesek. Az egyik pillanatban tudom, hogy kelnem kell, a következőben pedig megfordultam, és máris alszom. Cseppet sem tudatosan.
Na jó, mindegy, ez már magyarázkodás. A múltkor olvastam Livinél a mellékvese-kimerülésről. Mintha csak rólam írták volna. Na de hajlamos vagyok némi hipochondriára is, így lehetséges, hogy "csak megörültem" annak, hogy valami olyasmit olvastam, ami jó mentség lehet. Nem hiszem ugyan, hogy ennyire súlyos lenne a helyzet, sokkal inkább azt érzem, hogy van ebben valami. Mindenesetre van ott jó pár megszívlelendő tanács, amit próbáltam első olvasatra is jól bevésni, meg azóta már párszor újra és újra átolvastam.
Ezek után ugye a ma reggel tetézte ezt az egészet. Véletlenek ugye csak véletlenül fordulnak elő, és azoknak is mindig van valami célja, úgyhogy most itt ülök, egy marék lepke van az agyam helyén, tökéletes zűrzavarban repkednek. Tudom, hogy mindenki, aki arra sarkall, hogy szokjak le a cigiről, hogy igyak kevesebb kávét, hogy feküdjek le időben, jót akar. Azt is tudom, hogy igazuk van. Csak épp ez a fejben eldöntés, ez olyan nagyon nehéz.
Ma odáig is eljutottam, hogy vajon azért ilyen nehéz e minden rossz (és még rosszabb) szokásomról lemondani, mert akkor már nem tudom pusztítani magam? Végső soron, ha tök őszinte vagyok, egészen komoly önpusztítást folytatok. Egy igazi tudathasadásos állapotában, mert körülöttem mindenki mást abban támogatok, hogy épp az ellenkezőjét csinálja. És csinálják, és működik, én meg még a saját szememnek sem hiszek.
Lehet, hogy haragszom magamra, azért csinálom ezt? Vagy tényleg ekkora gyerek lennék még mindig?
Komolyan.. szeretnék fejet hajtani, és letérdelni.. és kétségbeejtő is néha, hogy én ennyire balfék vagyok, amiért nem megy.

6 megjegyzés:

  1. Mindenki másképp működik ez ugye tény. sajnos tisztában vagyok azzal, hogy hajlamos vagyok a függőségre. Felnőttkorom hajnalán sok (3-4) bika kávét ittam naponta. Aztán huszonévekig 2. Férjemnek volt egy infartusa pár éve ő teljessen lemondott róla, és én ezáltal, mivel csak magamra főztem volna, így már csak hetente iszom 4kávét és csak délelőtt, mert este nem bírtam elaludni miatta. Aztán függő voltam szőlőcukorra. lehetőleg a legerőssebbre. metróban ötösével volt csomagolva, volt hogy 5 csomaggal hoztam és egy hét múlva nem volt. ha más mentolos ízt kerestem, nem volt jó, csak a mentolos szőlőcukor. aztán azt a fajtát nem gyártják már. másik meg nem jó, és csak pénzkidobás. saját erőből leszoktam de ez pl hiányzik. csak hát a cukorbetegsé hajnalán vagyok. a diéta meg nem kedveli, aztán ott volt a net- illetve cset. na az a tömény függőség. sajnos ez anno nagyon sokba került, de erről is sikerült nagyon nagyon nagyon nehezen, de a józanész győzött. szóval én is bírok önpusztító lenni. de sajnos mindenhez önuralom kell.ha a családban bárki felkel, vagy zörgés van az én szemem rögvest kipattan. ha a férjem csak másképp vesz levegőt, már ébren vagyok. hát nálam ez van:)

    VálaszTörlés
  2. a barátnőm most hagyta abba a cigit. Adventkor. Egyszerűen nem magának ígérte meg, hogy nem gyújt rá, hanem Istennek. Előtte nem ment neki egy napig sem. És azonnal kapott hozzá erőt, kibírta egész karácsonyig simán. Most már sokkal nehezebb neki, mert nem köti az ígérete. Hát, én ezt tudom hozzátenni. Ha még fel is ajánlod valakiért, aki fontos neked, talán még könnyebben megy. Tedd le a feladatot, ellentmondani az önpusztításnak nagyon nehéz feladat egyedül. Jó, ha van valaki hozzá, akinek van is hatalma. Ha tudatosan kéred a segítséget, biztosan kapsz is.

    VálaszTörlés
  3. Andi, azért itt egész komoly sikertörténetekről írtál. :)Gratulálok hozzá, hogy le tudtál mondani ezekről a függőségeidről.

    Kikocs, hát.. igazad van. Ámde én vagyok az, aki mindig talál valami kis mentséget mindenre. Gyerekes, tudom. De majd csak elhagyom ezt is.
    Barátnőd meg fel ne adja, ha már eddig kibírta. :)

    VálaszTörlés
  4. Dius!
    Asszem, én már írtam neked erről... Kívülről nézve, olyan evidens, hogy ezt meg kell tenned magadért. Ismered Tony Parsons könyveit? "Még egy esély" címmel jelent meg egy nemrégiben. Most olvasom. Ajánlanám neked is...
    Puszi,
    Szilvi

    VálaszTörlés
  5. Senki másért ne tedd, csak magadért. Ha utána csalódsz abban a valakiben, újra visszaszoksz, mert hiszen "érte" tetted. Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld, ezt szerintem már sokszor hallottad tőlem. Csak akkor ígérj, ha be is tudod tartani. A felsorolt kérdésekre tudod a választ, csak az a (hány éves is?) kislány még mindig várja kívülről a megerősítést meg a biztatást, amit (kitől is?) nem kapott meg. A két zárójelbe írt dolog papírra vetendő úgy, ahogy azt megbeszéltük :) A mellékvesédnek semmi baja, egész egyszerűen csak túl sokat gondolkodsz cselekvés helyett, és rendesen beviszed magadat a "málnásba", ott eltévedsz, és nem találod meg a macihoz vezető utat :)))))
    <3

    VálaszTörlés
  6. Szilvi, igen, kívülről valóban evidens. Belülről is az.. és mégsem. :) Tony Parsons-t ismerem, erről a könyvéről is olvastam már, köszi az ajánlót.

    Erika <3 Szóval, a málnásba... jó hasonlat. :P A papírra vetendőt csinálom, csinálom.. a papírgyár is költözhet lassan. :D

    VálaszTörlés