Viszlát, 2011!

Egy órával az új év előtt még megkísérlem összefoglalni, milyen is volt az elmúlt év. Ha szépen, sorban akarnék menni, és minden fontosat meg akarnék örökíteni, akkor nem lenne elég az egy óra. Főleg, ha még arra is kitérnék, mi mindent hozott magával egy-egy esemény, történés. De azért zömmel ezek az írások megszülettek az év során, ami meg kimaradt, az vagy szándékosan maradt ki, vagy pedig mire leírtam volna, már nem is volt annyira fontos.
Azért elmesélem, hogy a 2011-es év, így, visszatekintve, annak tudatában, hogy mindezen már túl vagyunk, nem is volt annyira rossz, mint ahogy azt néha megéltem. Voltak percek, amikor már-már az egészet sutba vágtam volna, nemhogy csak egy évet, de szerencsére mindig jött valami, ami továbblendített. A rosszakra nem jó visszaemlékezni, így csak annyit örökítek meg belőle, amit ma, családilag megállapítottunk. A fiúknak egyértelműen az volt a legrosszabb nap az évben, amikor kezdődött az iskola és az óvoda. Nekem az a nap, amikor elvágódtam a fürdőszobában. Balázs nem tudott egyetlen egy rosszat sem kiemelni, illetve neki a nyaralásról hazajövés volt egy ilyen nap.
A jóra viszont jó visszaemlékezni, és időről időre meg is tesszük, a nehezebb pillanatokban is ezekből merítünk erőt. Nyilván nem csak mi, hanem mindenki más is. Ez ügyben is tartottunk családi évértékelőt. A legjobb napot mindannyian, egyöntetűen abban a napban jelöltük meg, amikor elkezdődött életünk első közös, családi nyaralása. Tehát a legjobb nap az évben, július 10-e volt.
A legjobb történés az életünkben szintén 5:0-ás eredménnyel Arthur érkezése volt.
Minden másról Ti is tudtok, akik nap mint nap olvastátok egész évben azt is, amikor örültem, azt is, amikor büszke voltam, de azt is, amikor épp elegem volt a világból és önmagamból, vagy épp csak roppantul sajnáltam magam. Ennek ellenére mégis azt mondom, hogy ez az év egy jó év volt. Dolgoztunk, tudtuk fizetni a fizetnivalót, ettünk-ittunk, semmi okunk panaszra. De tényleg.. ma csak kíváncsiságból készült egy nagyjából lista a főbb bevételeinkről és kiadásainkról összesen. Ahogy vettem sorra, döbbenetes számokat láttam.. közel hatszáz-ezer forintot költöttünk csak kocsitörlesztésre. Még mielőtt belesüppedtem volna abba, hogy jézusom, ennyi pénz... rögtön inkább hálát adtam érte, hogy volt rá pénzünk.
2012-ben is legalább ilyen évet szeretnék. Lehet jobb, az ellen semmi kifogásom. Viszont, mivel a Jézuskának írt tavalyi levelemből valóban konkrét kéréseim teljesültek, a következő évre is van konkrét kérésem az angyalokhoz. Tehát kedves angyalok,
szeretnék 2012-ben valami igazán nagy dolgot. Úgy érzem, alkalmasak lennénk arra, hogy még egy gyerekünk legyen. Tudjátok, azt álmodtam egyszer, hogy Balázs születésnapján születik egy kislányom (de ha fiú, úgy is jó), ehhez mondjuk bele kell húznotok, mert az októberben van. Semmi mást nem kérek. És cserébe is adok.. (de erről majd két nap múlva) Minden mást előteremtünk, amire szükség van. A jövő évben sort kerítünk egy riasztó beszerzésére is, a kocsiba is, és ha rajtam múlik, a lakásba is. Szeretnénk nyaralni is megint, valahogy megoldjuk, remélem..
És még valamit szeretnék 2012-re,
Eszternek, aki az idei évben is a legesleg volt szinte minden téren, azt szeretném kérni, hogy a következő év a mostaninál sokkal több jót hozzon neki, sok-sok kitartó és rendes tanítványt is végre.
Erikának, akinek az idén volt része az elképzelhető legnagyobb boldogságban, hogy a következő évben is ugyanilyen felhőtlen legyen ez az érzés, jó sokszor hallhassa, ahogy a kis Bence azt mondja majd, hogy anya.. És egye fene, a következő évben is szeretném, ha legalább ennyiszer "kapnék tőle a fejemre".
Szilvinek, hogy a következő évben kicsit több ideje legyen blogot írni, és kicsit magára is figyelni (két hallgatózás között).
Cuckának, hogy a következő évben is hagyja, hogy az ösztönei vezessék, és teljesedjen ki az a sajtnagyhatalom is.
Beának, hogy teljesüljön egy kívánsága a nagycsalád irányában egy kislánnyal.
Heninek, hogy a következő évben is gyártson ilyen csodás szappanokat, jó sokat, és találjon rá arra az útra, ami a felhőtlen boldogsághoz vezet.
Ilgyának is egy kicsivel több szabadidőt kívánnék, mert hiányoznak az írásai.
Bartos Erikának kívánom, hogy a derű, ami mindig kíséri az írásait maradjon meg, a lányának pedig hozzon a következő év gyógyulást.
Kikocsnak is azt kívánom, hogy a következő év legyen az az év, amikor igazán el tudja mélyíteni a tudását és a hitét, hogy aztán  továbbléphessen azon az úton, amikor majd mindezt ő fogja továbbadni másoknak.
Anikónak kívánom, hogy sok-sok éjszakát aludjon végre végig, és minden napja úgy teljen, amilyen a karácsony volt.
Babinak kívánom, hogy találjon rá az a munka, ami majd kárpótolja az őt ért hatalmas pofonért.
Wildshyccu-nak kívánom, hogy maradjon az egész éve olyan boldog, ahogyan az idei véget ért.

Azoknak pedig, akiknek külön nem sikerült jókívánságot kérnem, mindenkinek kívánom, hogy a 2012-es évben legyenek nagyon egészségesek, nagyon boldogok, teljen az év minden perce derűvel, örömmel, szeretetben. És szülessen sok-sok blogbejegyzés is.