2011. dec. 2.

Sírni fogsz

Tegnap délután már mondta nekem Balázs, miközben ettünk, hogy húú, olyan videot látott, amin zokogni fogok. Elmentette nekem könyvjelzőként, de épp akkor nem működött az oldal, így aztán nem sírtam rajta. Nagyvonalakban elmesélte miről szól, és hát úgy gondoltam, na ne viccelj már, ezen aztán igazán nem fogok zokogni, mert ezek tök jó pillanatok lehetnek.
Még szerencse, hogy nem mondtam mindezt ki, mert akkor jól beégtem volna. :D Ma este Erik szólt, hogy megnézhetem, mert ő is látta valahol, és már jó. Leültem. A video tíz perces. Én a tizedik másodpercig sem bírtam könnyek nélkül. Mert amúgy tényleg jó pillanatok ezek, de akinek csak egy kis lelke is van, az elképzeli, mi minden van az ilyen pillanatok előtt. Ráadásul micsoda aggodalom lehet ott egy-egy ilyen pillanat előtt.
Szóval, én sírtam. Gondolom többen is fogtok, de azért megmutatom. Akik nélkülözik épp ezeket a pillanatokat, azoknak azért, hogy reménykedjenek, hamarosan eljön, nekünk, akik pedig vagyunk olyan szerencsések, hogy akár minden nap megadathat ez a pillanat, azért, hogy el ne felejtsünk ezért hálásnak lenni. :)

8 megjegyzés:

  1. zokogtam... már a 30dik másodperctől.

    VálaszTörlés
  2. És miért is szakítják szét a családokat??

    VálaszTörlés
  3. Ezeknek az embereknek minden bizonnyal ez a munkájuk, hogy katonák. Mélyebb értelemben nem tudok válaszolni a kérdésedre.

    VálaszTörlés
  4. szerintem ezek Irakból hazatért katonák. mintha egyszer ebben a vonatkozásban találkoztam volna már ezzel a videóval.

    VálaszTörlés
  5. Facebook-on láttam ezt a videót pár hónapja, utoljára akkor zokogtam...:)
    Igen, misszióból hazatérő katonákról van szó.

    VálaszTörlés
  6. Diusom,én is a napokban néztem és kb addig bírtam mint Te, zokogtam és zokogtam, a tetőpont a Mikulás ölében ülő kislány volt.

    VálaszTörlés