2011. dec. 29.

Nagyon gáz

A ráncosodás mellett, amit a jelek szerint, amik kommentek formájában érkeztek füstjelek helyett (hiába, no, a technika..) van egyéb okom is "gáz"-nak érezni magam. Egészen tegnapig igen jól titkoltam valamit. Mert a billentyűzet mellett ülve kijavíthatom ezerszer is, ha felcserélem a betűket, sőt, ülhetek itt két percig azon gondolkodva, hogy is kell leírni, hogy magammal... észre sem veszi senki. De amikor hülyeségeket beszélek, azt nehéz eltitkolni. Amikor meg úgy beszélek, hogy utána fél perccel én semmire nem emlékszem, de hárman állnak és néznek, amikor bizonygatod, hogy Te ilyet biztosan nem mondtál. És hárman, egyöntetűen mondják, hogy de. A nagyon nagy gáz ebben az volt, hogy Patrik és Erik volt a háromból a kettő. A harmadik meg a pékség eladója, de ez kevésbé zavart. Erik a maga lazaságával igen hamar túllépett a dolgon, ráadásul még robbanós cukrot sem vettem, sőt, egy "nyavalyás" nyalókára sem voltam hajlandó, úgyhogy ő inkább ezen dühöngött. Patrik azonban nem volt ennyire egyszerű eset. Mert neki feltűnt. Ráadásul utána még kérdezősködött is, én meg még nem teljesen voltam képben, és párszor sikerült nem arra válaszolnom, amit kérdezett. Végül ismét Erik mentett meg, mert brutálisan berágott ezen a nyalóka-dolgon, és ezt úgy tudta leginkább kifejezni, hogy jó sok méterrel ment előttünk, így kénytelenek voltunk inkább arra koncentrálni, hogy tartsuk a lépést vele.
Vannak ilyen rövidzárlatok régóta az életemben, sokszor volt már, hogy utólag fogalmam sem volt róla, hogy épp megcsináltam e azt a valamit, vagy hogy hogy jutottam a pontból b pontba, de jól sikerült titkolnom. Azóta Patrik nem kérdezősködik, én meg nem hoztam szóba, mert épp struccot játszom. Nem tudom mit mondjak neki, ilyenkor meg talán jobb a semmi egy esetleges hülye magyarázatnál.
Az már csak hab volt a tortán, hogy tegnap éjjel hosszú idő után először megint egyedül aludtam, és hogy ezért e, vagy még a rövidzárlat utóhatásaként este két olyan érdekes rosszullét előtti állapot is lépett fel, ami miatt még a kulcsot is kivettem a zárból belülről mielőtt fürödni mentem, és vittem magammal a telefont. Nem kellett használnom. Csak kellőképp beijedtem.
Így aztán a bejegyzés után egy órával már cseppet sem érdekeltek a ráncaim...

3 megjegyzés:

  1. Látod, mindig kapunk jeleket, hogy felhívják a figyelmünket a jelentéktelen dolgokra. A test az csak por és hamu... de belül mi lakik? Mindig ez a kérdés. Persze legyen az ember ápolt, vigyázzon lelkének templomára, egészségére, de a többi csak toldás!
    Vigyázz az egészségedre, az sokkal fontosabb, mint itt egy ránc, ott egy ránc... (...és elolvastam ám a Szitya bejegyzését... úgyhogy S.O.S.!..;) Azért rá tudod hozni az emberre a frászt! Erika

    VálaszTörlés
  2. Igen, ez ijesztő, talán mert fogalmam sincs róla, miért van ez neked. Nem akarod kivizsgáltatni magad, és megtudni? Ne haragudj, nem beleszólni akarok az életedbe, de félig ismeretlenül is aggódom érted.

    VálaszTörlés
  3. Erika, én is erre gondoltam, hogy nesze nekem hiúság, mikor van itt más, amire jobban oda kell figyelnem.
    Nem akartam a frászt hozni rád, meg másra sem.

    Heni, kivizsgáláson párszor már túl vagyok. Epilepszia a diagnózis, egy kis restress legs szindrómával (nyugtalan lábak) társítva. Meg itt egy kis kopás, ott egy kis meszesedés, amott egy-egy űr... nincs gyógymód, élni kell vele. Hol így, hol úgy sikerül. De miután még mindig van kezem, lábam, és viszonylag épeszű is vagyok (ezt néha én magam is kétségbe vonom), előbb-utóbb belenyugszom és elfogadom. Inkább az utóbb fog bekövetkezni, mert alapjáraton egy dacolós fajta vagyok.
    Köszönöm az aggódást, aranyos vagy, és egyáltalán nem vettem beleszólásnak. :)

    VálaszTörlés