2011. nov. 18.

Furcsaságok

Ezúttal teljesen valóságos furcsaságokról fogok írni. Amik egy ideje már foglalkoztatnak, és volt idő, mikor még arra törekedtem, hogy az ilyesmit megértsem. Akkor még kellett mindennek az elfogadásához az, hogy meg tudjam érteni.
Emberek, akik bizonyos helyzetek, történések hatására hirtelen már egészen mások lesznek, mint annak előtte. Egy ideig teljesen össze voltam zavarodva, hogy ezeknek az embereknek melyik arca az igaz. Aztán rájöttem, mindegy is, mert az ilyen emberek társaságára a világon semmi szükségem nincs. Mondjuk másoknak sem, de ki vagyok én, hogy mások helyett döntsek? Semmi közöm hozzá.
Mindenesetre furcsa, hogy valaki, aki előtte mindig nagyon barátságos volt és kedves és érdeklődő, az után, hogy valamire nemet mondtam, már köszönni sem köszön az utcán szembejőve.
Az is furcsa, hogy valaki, aki minimum hat éve ismer, ráadásul jól ismer, hirtelen elfelejtse a gyerekem nevét is.
De furcsa az is, ha valaki, aki addig távolságtartó volt, az után, hogy meg tud rólam valamit, úgy viselkedik, mintha pelenkás korunk óta a legjobb barátnők lennénk.
Ahogy furcsa az is, hogy valaki mindig látja az én gyerekeimben a hibát, de az övében még véletlenül sem veszi észre.
És furcsa, hogy vannak, akik elvárják, hogy én rendre segítsek, de ha szökő évente egyszer fordul a kocka, akkor épp nagyon el vannak havazva.
Furcsa, hogy van, aki azt hiszi, nem látok át a szitán amikor álnokul faggatózik bizonyos dolgokról. (pedig de)
Mondom, régebben mindenáron érteni akartam ezeket az embereket. Sőt, volt egy olyan végtelenül naiv időszakom is, amikor azt gondoltam, hogy majd én meg tudom változtatni őket. De az a helyzet, hogy ők annyira reménytelenül furcsák, hogy egy másik világban élnek. Azt a másik világot meg nem akarom érteni, és megismerni, mert sosem akarok oda tartozni. Most is van egy csomó olyan helyzet, amikor ezeken a furcsaságokon dühöngök egy ideig. De már nem úgy, mint régen. Azt vettem észre, hogy minél kevésbé akarok megérteni, annál kevésbé akarnak ők velem kommunikálni. Biztos sugárzok feléjük valami olyasmit, hogy "ne próbálkozz, úgysem érdekel" amit ők ezek szerint jól vesznek. Őszintén szólva, magam sem hittem igazán, de sokkal jobb így. :)

5 megjegyzés:

  1. Azért akarod megérteni, mert akkor meg tudod bocsájtani. :) Ha le tudod rázni magadról a haragot, akkor nem is akarod majd megérteni, mert nem fogsz haragudni, nem kell megérteni.
    Egyébként az teljesen úgy van nálam is, ha megtudok valakiről valamit, amivel nagyon egyetértek, és addig nem tudtam róla, akkor szélesre tárom a kapukat. Ahogy egy mondattól be is tudom zárni a korábban kinyitottakat, és leszek távolságtartó. Szóval ez számomra nem furcsa, pont a napokban éltem meg egy ilyent, sajnos ajtóbecsukóst :(

    VálaszTörlés
  2. Tudod Dius, most más szelek fújnak! És amikor erős a széljárás, kifújja néhány emberből a régi énjét. Aki meg régen is "olyan" volt, neki mindegy, hogy honnan és milyen erős szél fúj. Ez a pár mondat csak magyarázat, ami nem hiszem, hogy segít a megértésben. (Csupán csak hangosan gondolkodtam.) Én sem értek nagyon sok mindent, de próbálok rétegesen felöltözni a szél ellen. Egy dologban azért biztos vagyok, hogy Te sem és én sem és még jó páran, nem leszünk szélfútta emberek!! Ezt meg értsék meg mások!

    VálaszTörlés
  3. Kikocs, valószínű, hogy így van, igen, hogy könnyebb megbocsátani, ha értem, hogy mit is.
    Valószínűleg szerencsés vagyok e téren, de még sosem jártam úgy, hogy valakit annyira félreismertem volna, hogy bármi miatt én csuktam volna be az ajtót.
    Babi, megmosolyogtattál a réteges öltözködéssel. :) Milyen igaz is ez... és valóban, szélfútták nem leszünk. :)

    VálaszTörlés
  4. Talán az is adhat az embernek békességet, ha eljut odáig, hogy minden, amit Istentől kapunk kegyelem. Minden. A rossz is, a csalódás is, a jó is... minden pillanatban csak az a cél, hogy mi jobbá legyünk a helyzet által. Próbálom mindig nyitva tartani az ajtót (mérges vagyok magamra, ha nem sikerül, de néha bevágja a huzat :o), meg rétegesen öltözni, de biztosan néha szélfútta ember vagyok én is. Most is! Tudom, hogy a csüggedés a hit csődje, mégis olyan dolog történt velem a saját gyermekem egészségi állapotával kapcsolatban, hogy napok óta bolyongok... Próbálok másban nem kárt tenni, de bolyongok! Erika

    VálaszTörlés
  5. Erika, nem hiszem, hogy szélfútta lennél. Kívánom, hogy a csüggedésnek hamar tudj ajtót mutatni, és találd meg azt az utat, ami a megoldáshoz vezet. Gondolok rád, és ha tudok segíteni valamiben, (hallgatni is nagyon jól tudok) szívesen teszem.

    VálaszTörlés