2011. nov. 26.

Csak egy vélemény

Azon gondolkodtam mostanában, hogy vajon hányan vannak olyan hétköznapi emberek, akik, mint például én is, élnek valahol a világban, és igazán nem tartoznak sehova. Elmagyarázom. Vagyunk egy páran, akik hiszünk Istenben, de nem úgy élünk, hogy minden, amit teszünk, nem teszünk, történik, azonnal elfogadásra kerül, mert Isten bízta ránk, nyilván nem történt véletlenül. Vagyunk egy páran, akik tisztában vagyunk azzal, hogy ha túl sok szénhidrátot eszünk, akkor el fogunk hízni, ha gyorskaját eszünk, az egészségtelen, mégsem akarunk, vagy tudunk mindent megvonni magunktól. Vagyunk egy páran, akik bízunk a szeretet erejében, mégsem tudunk mindig, minden helyzetben szeretettel teliek lenni.
Csak kapkodom a fejem a világban, amikor azt látom, hallom, hogy mindenki hülye aki sózza az ételét, aki fehér lisztet használ, aki még egyetlen gramm kristálycukrot is használ. Sőt, vannak olyan rétegek is, akik egyenesen a főzést magát is hülyeségnek tartják, mert az ősemberek nem a főtt ételre voltak berendezkedve.
Nézek nagyokat a facebook-on, amikor azt látom, hogy rengeteg ismerősöm bólogat bőszen az OSHO idézetekre, és hirdeti a világbékét, amúgy meg tudom róla, hogy korántsem ilyen. Még ezt csak el tudom fogadni, mert hisz magáról, amit akar, de az már erős nekem is, amikor "osztja az észt" a témában.
Minden témának van több nagy szószólója, mert az egészséges étkezéstől kezdve a testi-lelki egészségen keresztül életünk minden területére tudja valaki a tutit. Természetesen ha valaki elég időt, energiát szán rá, rájöhet, hogy ezeknek a gyökere nagyjából ugyanaz. Csak KisJózsi a balra tartó gyökérbe kapaszkodott, NagyMaris meg a jobbra tartóba. És mindenkihez csatlakoztak egy páran, mindenki hozzátett egy kicsit, elvett valamit, aztán terjedt.
Tudom, hogy sok mindennek itt van az ideje. Változnunk kell, hogy túlélhessük saját magunkat. Nincs akkora hitem semmiben, hogy fenntartás nélkül tudjam hinni, hogy jó lesz. Bízom benne, sokkal inkább a gyerekeimért, mint magamért, hogy bármi történik, nem lesz már nagyon fájdalmas. Azzal is tisztában vagyok, hogy ha valaki holnap jönne, és elmondaná akár napra pontosan, hogy mikor mi fog történni, azzal kapcsolatban is lennének kételyeim. (mert honnan is tudhatná előre?)
Ami szúrja a szememet, az leginkább az, hogy minden csoporttal kapcsolatban azt érzékelem, hogy csak azt tudják elfogadni, amiben ők hisznek. Akárhogy is, kötik az ebet a karóhoz... egészen addig, amíg már tényleg kezdi az ember nagyon rosszul érezni magát önmaga miatt, amiért ilyen balga.. és még a végén majd miatta omlik össze ez az egész.
Viszont nagyon bölcs dolgokra tettem már szert sok-sok ismerősöm által. Tudom már, hogy nem lehet enni szinte semmit, hogy nem lehet negatívakat gondolkodni (még akkor sem, ha épp fellógatnak, mert még a végén tényleg..), hogy minden ami történik, azért történik, mert mi vonzottuk be. Tudom azt is, hogy minden betegség a saját tudatunk miatt van. Meg még egy csomó ilyet.
Mindnek van igazság és valóság alapja. A pozitív gondolkodás hihetetlen erőket tud megmozgatni az emberben, és valóban jó dolgokat tud szülni. De nem szabad elhitetnünk azt senkivel, hogy az ellenkezőjétől akár rákos beteg is lehet, mert az szörnyű.
Ráadásul, bevallom őszintén, mindezek azért is bántanak, és fájnak kissé, mert nálunk a családban volt már rákbeteg gyerek is. Akire ezek közül semmi nem lehet igaz, mert gyerek volt még. Épp akkor lett volna felnőtt, mikor meghalt.
Valószínűleg sosem írtam volna le ezeket a gondolataimat, ha nem látnám, hogy többeknek többet ártott már, mint használt az, hogy nem tartoznak sehova. De nekik innen üzenem: az a fontos, ami odabent van. Nem mindenki tudja összegezni, elmondani, leírni, de ez nem baj. Attól még ők is ugyanolyan fontosak a világban, mint azok, akik tartoznak valahová.

8 megjegyzés:

  1. na, ebben milyen igazad van :)
    Tudnék példákat írni, de nem írok, mert lehet, hogy olvasók besértődnének rá... :(

    VálaszTörlés
  2. Kicsit az derült ki számomra, hogy aki sokféle irányzat felé figyel, az egyre se tud... szóval a rengeteg diétától kezdve, a spirituális szemlélettől, a vallásig, szóval tényleg színes a paletta... De örüljünk annak, hogy ki-ki elveheti a terített asztalról azt, ami neki tetszik. Lehet, hogy évekig elveszel és visszateszel, keresgélsz, próbálgatsz, de mindenki megtalálja a maga útját. Elfogadjuk-e, hogy nem vagyunk egyformák? ...én elfogadom. De azt is bevallom, hogy számomra a keresztény értékrend a legfontosabb. Erről pedig azt írja a Biblia, hogy amiben nem értetek egyet, arról ne beszéljetek. Tehát azt írja, hogy ne vitázzunk, ítélkezzünk, ütközzünk, hanem azt kerüljük. Szerintem azért írja ezt, mert egymást megváltoztatni nem tudjuk... mindenki csak magán dolgozhat. Persze máson könnyebb lenne! De az nem működik! Attól még megnyilvánulhat egymás felé a felebaráti szeretet.
    A közösséghez tartozásnak mindig, minden történelmi korban (háborúk idején is!) óriási megtartó ereje volt! (a jónak is és a rossznak is!) Valamilyen szinten az emberi jellemfejlődés egyik mutatója is szerintem, hogy képes-e az ember maga köré közösséget gyűjteni, mi a közösség összetartó ereje: pénz? hit? sport? képes-e valaki tagja lenni egy közösségnek? tud-e igazodni? alkalmazkodni? Mit tud hozzátenni a közösség értékeihez?
    Nem árt tudatosítanunk magunkban, hogy mindenki egyéni spirituális zarándokúton jár, tehát nem ugyanott tartunk... van aki előrébb, van aki hátrébb és folyamatosan botlunk, felállunk, tévedünk, majd korrigálunk. Ez a fejlődés mozgatórugója!
    Kicsit hosszú lettem! Köszi Dius! Erika

    VálaszTörlés
  3. Tudod, elkezdtem írni most itt a cukorhoz való visszatérésről, az okokról, de töröltem, mert nem az itt a lényeg. Nem vagyok vallásos, nem is nagyon ismerem a Bibliát, de azt hiszem van egy olyan, hogy:"Vizsgáljatok meg mindent és a jót tartsátok meg!" Az ember pedig belefut egy cikkbe a mekikajáról, és akkor megfogadja, hogy ő soha. De ott áll egy hónap múlva full éhesen, és csak az van. Vagy kínai, vagy akármilyen más zsírcsárda. Enni meg kell. Nem kell azon élni, de egyszer-egyszer belefér. Mint a buddhista bölcs is mondja, "Mindegy mitől lakom jól, csak töltse meg a hasam." Persze ő nem a fenti ételre gondol, hanem mondjuk a lakomára a tál rizzsel szemben. Szóval látja az ember, mi a jó, mi a rossz, de egy-egy vonal csőlátó követése még több stresszt fog szülni az adott emberben, és végül a stresszbe fog belefulladni a szervezete, nem a gyorskajába.
    Az ősemberes diéta meg? Majd aki kimegy a barlangba, és maga ejti el a kaját, nem a bolt polcáról szedi le a gabonát, az hirdesse. Ki tudja, hogy élt az ősember? Ki volt ott? Jaaa, hogy töriórán mondták? Itt kezdődik az, amit hazugságra épült világképnek hívunk. Mindig van a világon valami, ami az aktuális sátán lesz. Én lassan ott tartok, nem fogadok el semmit elsőre. Mindenben keresem azt, kinek éri meg, mi benne a kamu. És gyakorlatilag nem tartozom sehova.

    VálaszTörlés
  4. Timi: :)
    Erika, én köszönöm. :) Ismét sokat adtál ezzel a hozzászólásoddal is.
    Heni, valami ilyesmit élek át én is, mint amit Te írsz. Marad a józan paraszti ész... az még nem hagyott cserben. :D
    Erről a cukor-dologról meg azért csak írj nyugodtan (akár nálad is szívesen olvasnám), kíváncsivá tettél.

    VálaszTörlés
  5. Nagyon érdekes téma.Minden szavaddal egyetértek!

    VálaszTörlés
  6. El kell jutni mindenkinek valahogy oda (talán csak késő öregkorára): hogy mindenki csináljon, amit akar, csak engem hagyjon békén. :o)

    Egyszer valahol, egy paleolites diéta oldalra belinkelték (a statisztikában láttam, hogy páran rámkattintottak onnan), ahogy röhögök rajtuk magamban, a blogomon. Na, beijedtem, hogy majd jönnek az ámokfutók is (bár addig nem jött bejegyzés), de nem jött senki. Aki akar valamiben hinni, nem érdekli az ellenvélemény. :o)

    Ezekben az irányzatokban pont az a rossz, az teszi hiteltelenné, hogy erőszakosan, nyomulósan terjesztik... Ha ugyanis tényleg jók lennének, akkor a személyes változásuk kéne, hogy meghozza kedvemet ahhoz, hogy kipróbáljam és kövessem én is azt az irányzatot.

    De még mennyivel könnyebb lenne mást „megjavítani”, csak hát, nem hagyják. :oP

    VálaszTörlés
  7. Patrícia, köszi.
    Altair, na igen... bevallom, megírtam ezt a postot, aztán elmentem megfürödni, és mire végeztem, majdnem töröltem, mert végig azon gondolkodtam, hogy atyaég, most mennyi embert haragítok magamra. Aztán végül maradt.
    Olvasva benneteket, azt gondolom, jó ez így. :)
    Azért azt remélem, nem csak késő öregkoromra jutok el oda, ahova szeretnék. :)
    Gyertek máskor is. :)

    VálaszTörlés
  8. Dius, picit se aggódj,
    nem maradsz ki semmiből! :)) A saját utadat járva, értelmes és elgondolkoztató kérdéseket feltéve jó kis virtuális közösséget teremtesz éppen most is!
    Luca

    VálaszTörlés