2011. szept. 28.

Történés

Azt gondoltam, elmesélem, milyen érzés az, amikor az emberre kettő perc alatt felnyomnak pár darab tappancsot, hozzákötik drótokkal egy kis zsebrádió méretű izéhez, és onnantól kezdve minden szívdobbanás nyilván van tartva.
De aztán megtudtam, hogy ez mennyire jelentéktelen kis semmi ahhoz képest, ami Cuckáék háza táján történik Sokkal-sokkal izgalmasabb esemény történik velük. A kiskirályfi (bár nem is olyan rég álmodtam, hogy megszületett, és egy másik "Zs"-betűs nevet kellett adni neki, mert lány lett a fiúból) úgy döntött, elég volt végre odabent. :) Beszéltem este pár szót Cuckával, olyan igazán szülés előtt állós volt a hangja. Épp meg volt róla győződve, hogy ő nem tudja végigcsinálni. Biztattam, hogy dehogynem, remélem sikerült egy kis erőt adnom neki. Azóta pedig egyfolytában "szülök" , miközben ez az izé minden szívdobbanásomat nyilvántartja. :D
Szóval.. most ne foglalkozzatok velem. Drukkoljatok Cuckának és Zsigának, hogy minden úgy legyen, ahogy nekik a legjobb. :)

2 megjegyzés:

  1. Hátha nem tudod még: megszületett, minden rendben (merthogy én ott is zugolvasó vagyok, vagy mi) :)

    Te meg remélhetőleg már megszabadultál a holtertől.

    VálaszTörlés