2011. szept. 20.

Nyilvántartásba vettek

 Ma megint orvosnál voltam. Ma kellett mennem ahhoz az újhoz, akit a múlt héten mondott a dokim. Kicsit izgultam csak, az is afféle első találkozás előtti kis drukk volt, amúgy inkább egykedvűen indultam. Gondoltam, ez is csak olyan lesz, mint a többi. Hogy mekkorát tévedtem!
Pár perces késéssel érkeztem, de ez szerencsére nem jelentett gondot. Az asszisztens megismert a folyosón, (na, ez azért gáz, hogy a neurológián arcról felismernek) és kedvesen megkérdezte, megengedem e, hogy behívjanak előttem egy alvásmegvonásos eeg-n túl lévő fiatal lányt. Hát persze. Még élénken emlékszem, milyen érzés volt az után az éjszaka után.. szóval, menjen csak.
Aztán szólítottak. Az orvos egy kedves mackós kinézetű ember. Kicsit emlékeztet arra az orvosra, akinél szültem (kinézetileg), úgyhogy elsőre úgy ítéltem meg, jó lesz. :) Belső tulajdonságait tekintve is hasonlít.. mert ilyen alaposan már rég faggattak ki. Még arra is kíváncsi volt, tudok e bármi kórosról a saját születésem kapcsán (csak annyit, hogy két hét túlhordással születtem). Mindent tudni akart rólam, és mindent meg is kérdezett. Átnézte a régi leleteimet. Majd miután eljutottunk (úgy fél óra elteltével) a jelenig, és végigkérdezett nagyon gondosan minden tünetemet, rövid gondolkodás után azt mondta, számára kétség nem férhet hozzá, hogy ez epilepszia. Az, hogy az elmúlt három évben volt annyi nagyrohamom, mint az azt megelőző tizenötben, nem meglepő. Mert a roham rohamot generál. Hülyén működik az agy, és ha nincs, ami leállítsa, akkor folyton csinálja (ezért sűrűsödtek a lábrázások). Ezért kell a gyógyszer. Megkérdezte, akarok e még gyereket, mert azt ezzel a mostanival nem lehet. Biztatott, szerinte jót tenne nekem a szülés (mert a gyerekszülések éveiben gyakorlatilag gyógyult voltam), és menjek, beszéljem csak rá a férjemet. De ha meggyőztem, szóljak, mert akkor egy fél év alatt átállít egy másik szerre. (Balázs vigyorgott egyet csak, de határozottan nemet mondott).
Szigorú nyilvántartásba vettek, kaptam egy gondozási naplót, felírták Balázs telefonszámát is, valamint az ambuláns naplóra rávezették, hogy esetleges rosszullét esetén a kórház szívesen fogad (ha ne adj isten, mentőre lenne szükség). Egy hónap múlva vár, akkor már egy friss mri lelettel, és egy kardiológusi szakvéleménnyel.
Nagyon-nagyon szimpatikus volt. Meg van benne minden, amit eddig hiányoltam az orvosokból. Mégsem tudom még igazán szeretni. Kimondta, amit nem akartam hallani. De ez el fog múlni. Holnap már majd örülök neki, hogy kimondta. Ma még fáj egy kicsit.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése