2011. júl. 28.

Nyári szünet mifelénk

Annyit gondolkodtam már ezen a témán.. Végül mondjuk mindig oda lyukadok ki, hogy sehova, úgyhogy egészen felesleges gondolkodnom is rajta.. de mégis.. mindig..
Az volt a nyár felhőtlen része, amikor nyaraltunk. Tudom, tudom, ezzel még jó sokan vannak így rajtam/rajtunk kívül. De a nyár többi része tele van idegeskedéssel, bűntudattal, és még megannyi ilyen finomsággal. Mert dolgozni kell. Ha már van hol.. és igen, mondhatja bárki, hogy örüljek annak, ami van, és hogy van hol, meg egyáltalán.. Na de az, hogy nekem is, Balázsnak is dolgozni kell, az ugye együtt jár azzal, hogy nincs aki felügyelje a gyerekeket. Így aztán.. elég sokat vannak magukra utalva.
Értem ez alatt, hogy- mint ahogy ma reggel is-, otthagytam őket hármasban a lakásban, míg az apjuk kettőkor haza nem ér. Tény, hogy van felnőtt még elérhető közelségben, de nem a lakáson belül. De tény, hogy a kutya nem néz rájuk (tekintve, hogy kutyánk nincs is) magától.
Kicsit fáj, hogy senki nem ajánlotta fel, hogy vesz ki egy hét szabadságot, hogy legalább azon a héten ne kelljen amiatt tövig rágni a körmöm, hogy mi van a fiúkkal.
Mert ez a hét ilyen, hogy az apjuk hajnalban megy, kettőkor jön. A többi hét olyan, hogy este elmegy, reggel jön, ami ugye azt jelenti, hogy van felnőtt a lakásban, de csendben kell lenni, hogy tudjon aludni, hiszen este megint megy.
Bárhogy szeretném is, nem tudok jobbat, mint ezt a mostani helyzetet. Ha reggelre jövök (vagy egész napra, mint ma is), reggel kelek, megfőzöm az ebédet, odakészítem nekik a reggelit, miegymást, mielőtt eljövök. Ha délutánra, az a szerencsésebb helyzet, mert akkor még meg is ebédelünk, mielőtt eljövök.
Patrik a legnagyobb segítségem.. jó, persze, hát ő a legidősebb közöttük.. de istápolgatja az öccseit, kibékíti őket, enged nekik inkább sok mindenben, csak ne legyenek hangosak, ne vitázzanak, verekedjenek, stb. De ez így neki nem igazán pihentető nyár. :( Ráadásul azért még ő is gyerek.
Ma is beszéltünk már többször telefonon, írt nekem facebook-on, ott beszéltük meg pl., hogy megterít az ebédhez, mert mindjárt hazaér apa. Megmosta a paradicsomot, odakészítette, meg mindent, ahogy kell.. nekem meg kicsit fájt az a büszke szívem. :)
És még hátravan az augusztus. Hosszú lesz. Ovi zárva, tábor már nincs, sehova nem tudnak menni nyaralni, esetleg ha az idő is kegyes lesz egyszer-kétszer még eljutunk strandra.
Mondanám.. hogy nem ezt a lovat akartam.. és amúgy tényleg nem ezt.. de nem tudok nagyon mit tenni. Otthonról volna jó dolgozni.. ami tudom, nem járna kevesebb szervezéssel/idegeskedéssel, de legalább ott lennék.. És hátha nem érezném magam felelőtlennek, meg szaranyának, meg ilyeneknek.. mert azért az is benne van a pakliban, hogy míg egész nap azon idegeskedek, hogy mi van velük, addig, mire hazaérek, az idegeim kb. cafatokban lógnak, és már semmihez nincs türelmem. Ráadásul, amikor egész nap nem jön senki vásárolni, a nap végére úgy be tudok fordulni, hogy ihajj..
Na sebaj.. lesz ez még jobb is. :) Mert azért azt tudjuk, hogy a "jövő azoké, akik hisznek az álmaikban.."

7 megjegyzés:

  1. szia, most először írok, bocsi ezért. a gyerekek ha egyedül vannak nagyon nagy önállóságra tesznek szert, nem vagy te attól szaranya, hogy megadod nekik ezt a tapasztalatot...
    amúgy mélyen átérzem a helyzeted, ugyanez a helyzetem, csak egy gyerekkel.
    kitartás, már nemsoká vége a vakációnak.

    VálaszTörlés
  2. Szia Dalma, köszönöm, hogy írtál, örülök neki. :) Amit írtál, azt is köszönöm. :) Ebbe látod a nagy önsajnálatban még nem is sikerült belegondolnom. :)

    Várlak máskor is szeretettel. :)

    VálaszTörlés
  3. Szia Dius!
    Egy régi zugolvasód is előmerészkedik e késői órán :)! Sok blogot olvasok és képzeld, többnél még az ottani kommentjeidet is zugolvasom :)! Szeretem az írásaidat, a legeslegőszintébb és legemberibb vagy valamennyi közül. Sokszor magamra és az érzéseimre, kételyeimre ismerek a soraidból. Jó tudni ilyenkor, hogy nem vagyok egyedül. Jaj, csak egyetlen dolog nem tetszik, az hogy cigizel! Irgum-burgum, tessék megpróbálni abbahagyni! Aggódtam a nagyon-lábrázásos időszakban is és alig bírtam megállni, hogy ne írjak és hozzam összefüggésbe esetleg a cigivel. Na most így elsőre jól ledorongoltalak, de azért remélem meg is örvendeztettelek, mint népes (!), ám kevésbé aktív olvasótáborod újonnan aktivizálódott képviselője, aki képzeld eddig még sosem írt senkinek kommentet!
    Jövök majd még, ha szabad :)!
    Üdvözöl: Bea

    VálaszTörlés
  4. Kedves Beus! :)
    Hát nagyon meghatottál ezzel, hogy nekem írtál először. :)
    A ledorongolásban is tökéletesen igazad van, én is tudom, hogy ezt a részt nagyon nem jól csinálom. :)

    Szeretettel várlak máskor is, ne fogd vissza magad, bármi kívánkozik is ki belőled. :))

    Dius

    VálaszTörlés
  5. Annyira megértelek! Hozzám sem jön senki, hogy vigyázzon a gyerekeimre, nem is fog szerintem akkor sem , ha már dolgozom, és akkor ugyanebben a cipőben fogok járni. És még csak meg sem kérdezi senki, hogy nem kellene-e segítség, mindenkinek természetes, hogy bírom én ezt egyedül is. Nekem is rosszul esik, de már beletörődtem (próbálok beletörődni).
    Ellenben én a másik oldalról is tudok nyilatkozni, mert amikor gyerek voltam, mi is sokszor voltunk néhány órát (vagy egy délutánt) ketten otthon az öcsémmel, amikor anyu már elment,de apu még nem jött pl. és ezek voltak a legjobb napok, mert ha nem csináltunk nagy káoszt, akkor tul.képpen azt csinálhattunk, amit csak akartunk:))) És olyan játékokat is kitalálhattunk, amit egyébként biztos nem engedtek volna meg a szülők, ugrálhattunk, zenekarosat játszhattunk, vizes lufival dobálóztunk ilyesmi, szóval nagy kaland volt:) Szerintem nekik is az, nyugi. Patriknak pedig csak külön növeli az önbizalmát, hogy ő a nagy, és neki kell gondoskodnia a kicsikről.

    VálaszTörlés
  6. Bea, na, azért hátha mire az iskolai szüneteket kell megoldani, majd mégis lesz önként jelentkeződ nyaraltatásra. :)
    Azt hiszem, nekem ez most azért nehezebb, mert amíg kisebbek voltak, addig itt ugrált körülöttük mindenki.. ha kellett, ha nem.. most meg, mikor kéne talán, akkor meg nem.. de végül is mindegy már, mert működik ez így is. :)
    De ezzel a vizes lufi dologgal remélem nem próbálkoznak. :D Legalábbis idebent..
    Patrik bevallása szerint néha nagyon elege van az öccseiből, és meg is tudom érteni.. :)

    VálaszTörlés
  7. Nem hiszem, hogy ha az eddigi csaknem 4 év alatt nem jelentkeztek, akkor a köv. 4-ben, és az után fog bárki is.
    A vizes lufi nálunk is csak azért derült ki, mert kilyukadt az előszoba közepén, és ázott a szőnyeg. Egyébként nem tudták volna meg:)
    Én is megértem Patrikot. Inkább utólag lesz majd büszkeség, hogy elmondhatja, hogy ő vigyázott az öccseire.

    VálaszTörlés