2011. jún. 12.

Pihenés

Bevallottan én vagyok a családunk legkevésbé hiperaktív tagja. Én vagyok az, aki beérem azzal is, ha fedettpályás távolbanéző olimpiára gyakorolhatok a kanapé sarkába kuporodva. Akár egy egész délután is elvagyok így. A többiek annyira nem. Még Balázs csak-csak... ő néha kapható hasonlóra, de csak úgy lenni uncsi, ha épp nem csinál semmit, akkor minimum négyféle hírt olvas épp (és mint a reklámban, utána tudja, és tudja és tudja, hogy mit olvasott). A gyerekek bicikliznek, fociznak, biciklivel forma1-eznek, gyakorolnak a gyűrűhintán, veszekednek, verekednek, kiabálnak, ajtót csapkodnak, folyamatosan esznek-isznak. Ma reggel a három legaktívabb (Balázs, Patrik és Erik) már reggel nyolckor focizni mentek. Aztán még görkoriztak, és bicikiztek is. Én fél tízkor támolyogtam elő az ágyamból. Mentség nincs rá, csak hogy de jó volt aludni. :)
Délben ebédeltünk, aztán összepakoltam, és összepakoltunk, hogy elinduljunk valahova. Merthogy ha már pihenünk, pihenjünk aktívan is kicsit. Vagy legalábbis mozduljunk ki valamerre. Visegrád ismét elmaradt, merthogy oda egész napra kéne menni. Komárom is ezért lett kilőve. Tatán nemrég voltunk. Így esett a választás a Vadasparkra. Mert itt már rég voltunk, és ide is készültünk már vagy egy hónapja. De most itt volt a remek alkalom. Nem bántuk meg, csak egyszer, de az sem volt túlságosan komoly. Láttunk egészen közelről medvét, sast, simogattunk egyéves szarvast (micsoda bársonyos agancsa van). Sétáltunk a jó levegőn. Nagyon nem akaródzott hazajönnünk, de nem jutott eszünkbe semmi igazán eredeti az úttörővasúton kívül (amit megnéztünk, de úgy döntöttünk, gazdaságosabb lesz egy egész napos programot csinálni).
Végül aztán elindultunk haza. Menet közben Balázsnak eszébe jutott valami, és már indexelt is be egy utcába. Nem nagyon értettem, hova megy, de nem szokásom beleszólni az útvonalba. Amikor pedig megállt itt, máris fülig ért a szám. Többszörösen is rendes dolog volt tőle, egyrészt mert két napja csokiéhes vagyok, másrészt pedig ő ma nem ehetett ott semmit. Komolyan mondom, hogy életem legfinomabb rigójancsiját ettem itt ma délután, úgyhogy ha arra jártok, ki ne hagyjátok. :)
Azóta pedig minden idők leghosszabb forma 1-es közvetítésével szórakoztatjuk magunkat. :) Negyedik órája megy, és még mindig van hátra tíz kör. :D
Szóval.. pihenünk. :) Ki így, ki úgy. És még mindig van egy napunk... halleluja. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése