Farsangok

Arról már tavaly is írtam, hogy nálunk az iskolában három napig tart a farsangi vigadalom. Míg tavaly a táncos fiam miatt mentem két napig, az idén már azért, mert Erik az első napon volt érdekelt, míg Patrik a másodikon.

Be kell valljam, pont úgy, mint a szilveszter, a farsang sem a szívem csücske. Gyerekként sem voltam oda érte, szülőként sem. Ettől még ugye részt veszünk benne, már csak azért is, mert ebben az iskolában komoly csapatépítési stratégia (vagy inkább komoly pedagógusi versengés) részeként osztályok öltöznek e. Sőt, ezt Erikék az idén még meg is fejelték azzal, hogy az egész második évfolyam öltözött be. A kenyér útját elevenítették meg egy nagyszabású állóképben. Volt malom, lisztes zsákok, péklegények, és mindenféle péksütemény, valamint kislányok, akik afféle kóstoltató lánykák voltak kis kosárkában pogácsával. Nem mondom, hogy nem volt látványos, bár szerintem sok volt hozzá a 3*20 gyerek. A teljes igazsághoz mondjuk hozzátartozik, hogy eleve voltak fenntartásaim az egésszel kapcsolatban, már akkor, mikor Erik azzal állított haza, hogy muffin lesz. Majd, még mielőtt teljesen kigúvadtak volna a szemeim, sietett azt is közölni, hogy csak annyi az egész, hogy egy sapkára ragasszunk muffint (igazit) meg a nyakában majd lesz egy kép. Sehogy sem tudtam én ezzel megbarátkozni, igénytelennek tartottam. Feltúrtam a szekrényt barna pulóverért, amiből, gondoltam egy kis tömőanyaggal meglesz a süti. Van egy sombrero kalapunk, ami volt már teknőshát is, gondoltam, bevonom fehér anyaggal, mintha tejszínhab lenne, teszünk rá valamiből még díszítést, és kész a muffint. Már még addig is elmerészkedtem gondolatban, hogy krepp-papírból valahogy a muffin papírt is meg lehetne hajtogatni, mikor felébredtem kreatív álmomból, mert tanító néni közölte, hogy marad a nyakba akasztós-sapkaragasztós minimál változat, mert mindenkinek ilyen lesz. Úgyhogy ez lett. És végül is aranyos volt... harmadikok lettek.
Patrikék farsangja másnap volt. Az ő jelmezük már nem volt ennyire minimál, sőt. Görög isteneknek öltöztek be. A lepedők szülői összefogással készültek, arany spray-vel görög mintásra fújták őket, igazi babérból készült a fejükre koszorú. Mindenki beszerezte a maga Istenéhez tartozó tárgyi jelképet, a mi esetünkben Héliosznak egy földgömb és ostor dukált (sast sehogy sem sikerült beszereznem :D). Még a szülői értekezleten elvitáztunk rajta, hogy hogy is legyen ez a görög istenes dolog. Mert az, hogy beöltöznek, egy dolog.. valahogy be is kell vonulni, meg valamit kéne csinálni is. Ha már görög, ugye akkor Zorba.. Amit mindenki ismer, ami tapsoltat, és jó hangulata van, stb. stb. Jöttek a sznob aggályok, hogy dehát a görög istenek a zorbára táncoljanak? Nem tudtam magamban tartani azt a véleményemet, hogy ugye viccel? A görög isteneknél másról sem szólt az élet, csak a dínom-dánomról, és az orgiákról. Igazán le sem tojták az erkölcsöket.. de még ha ezt nem is számítjuk, ezek itt ötödik osztályos gyerekek, és farsang lesz, nem pedig komoly, történelmi előadás. Végül azért sikerült eloszlatni az aggályokat, még azt is megígértük az aggodalmaskodóknak, hogy ha mégis magukra haragítanák az érintett isteneket, majd bemutatunk nekik valami áldozatot, hogy kiengesztelődjenek.. A Zorba egyébként nagyon tetszett nekik, bár nem volt könnyű megtanulni, mégis jól sikerült. Ők másodikok lettek.
Az utolsó volt a sorban az ovis farsang. Ami zártkörű már egy pár éve, úgyhogy részt venni nem kell rajta. Roli úgy január eleje óta készül rá. Ötletei voltak. Egyik héten bohócnak készült, másik héten batmannek, aztán Harry Potternek, majd cicának, meg még ami épp eszébe jutott. Túl sok kedvem nem volt bármilyen jelmezzel is szórakozni, már csak azért sem, mert ugye nem a szívem csücske a farsang. Végül egy héttel az ominózus esemény előtt jutott eszünkbe, hogy mi is legyen. Tulajdonképpen még jelmez sem kell hozzá, mert minden megvan benne hozzá, hogy mindenféle beöltözés nélkül is elhiggyék róla.. de azért a tisztesség kedvéért varázsoltunk szarvakat, farkincát, meg egy "vasvillát" is (zseníliából :D). Reggel itthon felöltöztünk, vittünk sütit, meg üdítőt, és leadtam őt bulizni. Nagyon élvezte, még délután itthon is sokáig jelmezben közlekedett.
Én pedig nagyon élvezem, hogy most egy évig nem kell gondolnom sem ilyesmire. :D