2010. nov. 28.

Válaszok.. avagy helyzet mifelénk

Itt és most válaszolnék az előző kommentekre is, amire még nem.. meg pótolom a heti hiányosságaimat is egyben. Legalább nagyjából.
Dokinál voltam szerdán. Kedves volt, bár kissé őrültnek néz ki ő is, mint az általam ismert neurológusok zöme. De a kinézetét elnézem neki, mert elég alapos is volt. Kérdezősködött, milyen is a rosszullét, ki látta, hogy zajlik, elharaptam e a nyelvemet, ért e egyéb baleset közben, mi történt mostanában, történt e valami, ami nagyon felzaklatott, voltam e bulizni mostanában, ittam e alkoholt, többet számítógépezek e, meg ilyenek. Megállapította, hogy nem kisrohamok ezek, ahogy én gondoltam, hanem az a bizonyos GM-ként jelölt nagyroham. És akkor itt mesélem el, elsősorban Szityának, másodsorban pedig mindenkinek, aki azok közé a szerencsések közé tartozik, akik nem ismerik a betegséget, hogy milyen is egy ilyen nálam. Én magam is legalább háromféle rohamot különböztethetek meg mióta csak találkoztam vele. Sőt, ha jobban belegondolok, négyet. A legelsők, amikor a betegségem először jelentkezett, egyforma menetrendet követtek. Hasgörcs, rohanás a wc-re, majd ott kb. két pillanat alatt olyan rosszullét, amiről tudtam, hogy úristen, el fogok ájulni. Az ájulás teljesen hétköznapi volt, és minden esetben rövid idő alatt magamtól észhez tértem belőle, épp csak annyi időre, hogy utána kb. három másodperc múlva jöjjön az a fajta nagyroham, amitől görcsben volt kezem-lábam, feszítettem az állkapcsomat, és annyira rángatóztam, hogy kétszer is kimozdítottam a helyéről a wc kagylót. A második esetben a lábaimat is annyira megfeszítettem, hogy másnap nagyon nehezen tudtam csak mozdítani, mindkét lábfejemben olyan izomláz volt, hogy majd belepusztultam.
Aztán van az a fajta roham, amikor nem kell wc-re rohanni, de iszonyatos gyomorgörcsöm van. A fájdalom csúcsán pedig jön a roham. Eleinte azt hittem, összefüggésben van a fájdalom nagyságával. Azóta tudom, hogy nincs, mióta vesekövem volt. Annyira még semmi nem fájt, mint az, akkor mégsem volt rohamom. A roham ilyenkor is ugyanúgy zajlik, mint az első esetben, azzal a pici különbséggel, hogy nincs ájulás, és utána roham, csak a rángatózós-feszítős-nyögős roham.
A harmadik fajta az, ami mostanában van. Lefekszem este, érzem a lábszáraimon, hogy nagyon fáznak. Aztán van egy idegesítő érzés, ami nem viszketés, de hasonló. Jól bebugyolálom magam, és épp mire elalszom (doki szerint nem feltétlenül az elalvás pillanata, hanem simán beleájulok a rohamba) arra eszmélek, hogy az egész testem ritmusosan rángatózik. Nem tudok megszólalni még, de már ébren vagyok, és átélem, hogy nem bírom abbahagyni, várnom kell, míg elmúlik. Elmúlik, vagy magától, vagy azért, mert Balázs nem bírta tovább, és megfogja a lábamat.
A negyedik fajta pedig a kézremegős. Amikor semmi más nem történik, csak hirtelen nagyon remeg a kezem.
Ami közös az összesben, az az, hogy utána nagyon fázom.
Soha nem habzott a szám, soha nem pisiltem össze magam (ez is jellemző lehet sajnos), soha nem haraptam el a nyelvem, és szerencsére még soha nem ütöttem meg magam annyira, hogy mentőt kelljen hívni hozzám.
De azért azt gondolom, Szitya, pont olyan borzongatóak, mint ahogy képzeled. Én sem láttam még ugyan, de elég látni a rémületet mások szemében akár egyszer is, örökre bevésődik.
Szóval, doki GM-nek gondolja. És kért egy eeg-t, amire holnap reggel 8-ra kell mennem Tbányára (kibuliztam, ne kelljen Fehérvárra mennem),  és adott beutalót mri vizsgálatra is, amit 12 év alatt még sosem csináltak. Erre még nem kértem időpontot, mert már úgyis jövőre lesz csak..
Gyógyszert egyelőre békén hagyta, gondolom majd az eeg után többet tud már. Szerdán (elsején) pedig mennem kell hozzá megint. Addig ajánlott a sok pihenés, lazítás, ilyenek.
És hogy hogy vagyok? Hol így, hol úgy. Néha jobban, de legtöbbször kb., mint a lekváros palacsinta. Semmi erőm, a kezeim nagyon gyengék, nem bírok bennük túl sokat cipelni, nem bírom sokáig felemelve tartani sem. Néha nagyon félek, máskor meg nagyon komolyan dühös vagyok, hogy miért hagyom magam.
Munka közben szerencsére még nem volt gond. Ne is legyen, mert arra vonatkozóan nincs semmi tervem, hogy oldanám meg.

Holnap jelentkezem a hírekkel.

3 megjegyzés:

  1. Bizony,el tudom képzelni,hogy ez is eléggé rémísztő tud lenni.
    Nem emlékszem,hogy olvastam volna a blogodban,hogy voltak még ennyire gyakran rohamaid...gondolod,hogy összefüggésben van azzal,hogy dolgozol?Úgy értem utána mindig vagy menned kell valahova,várnak az otthoni teendők és le sem tudsz pihenni,mint előtte.

    Nagyon el kéne gondolkozni,ha így megéri-e ez az egész....elhiszem,hogy rossz érzés ha nem dolgozol,de ott van a 3 csodálatos kisfiad meg a férjed,akiknek azért fontosabb,hogy egészséges legyél,mint az,hogy pár ezer Ft-tal több legyen otthon.
    (Barátnőm húgának olyan igazi szájhabzós rohamai voltak,csak azt tudom,hogy rosszabb volt annak,aki látta,mint neki,aki átélte-mármint saját elmondása szerint.Viszont neki gyógyszerekkel nagyon jól kordában tartható az állapota,évek óta nem volt semmiféle rohama).

    Nagyon drukkolok,hogy találjanak valami megoldásfélét végre....

    VálaszTörlés
  2. Dius... Ez valóban olyan borzasztó, amilyennek tűnik... De még felgyülemlett bennem pár további kérdés. Bocs, ha ezzel zaklatlak és bocs, ha már valahol említetted és én voltam figyelmetlen. Mióta tart ez? Milyenek voltak a terhességeid? (Amennyiben már akkor is beteg voltál.) A gyerekeid mit tudnak és értenek ebből? A munkahelyeden tudják? Bocsi... Annyira te jársz mostanában a fejemben. És azt is megértettem, hogy miért voltál olyan határozott, hogy vizsgáltassam ki magamat, amikor az ősz elején elájultam egyszer... (De látod, ha két hónappal később is, de megtettem! :-) ).
    Szóval, köszönöm az őszinteségedet!!
    Üdv,
    Szilvi

    VálaszTörlés
  3. Ez tényleg borzasztóan hangzik...így leírva is,nemhogy átélve.....szegénykém,remélem mihamarabb megoldást találnak a próblémára,legalább ez a doki vette a fáratságot a további vizsgálatokhoz,ez is valami-addig is kitartást kívánok és minél kevesebb rohamot,így akarácsonyi hajtásban...

    VálaszTörlés