2010. nov. 21.

Még egyet nyavalyoghatok?

Ja, hogy ez az én blogom, ahol annyit nyavalygok, amennyit csak akarok? (legfeljebb elveszítem az olvasóimat)
Azt gondolom, hogy ritkán figyeltem még ennyire oda arra, hogy rendszeresen egyek, igyekszem kevesebb kávét inni, igyekszem elegendő időt szánni az alvásra, becsületesen szedem azt az átkozott gyógyszert. Figyeltem a szénhidrát-bevitelre. Több sütemény-félét, és tészta-félét ettem mostanában, mint valaha.
Igyekszem sokkal kevesebbet stresszelni magam hülyeségeken, még a munkahelyemen is bűntudat nélkül olvasok is, ha épp nincs vásárló, és nekem nincs kedvem hajtogatni.
Balázs is odafigyel rám is, ránk is, segít, türelmes, elmegy helyettem bevásárolni, pékségbe, hogy ennyivel kevesebb legyen nekem.
És nem elég. Semmi nem elég. Tegnap éjjel megint volt kettő rohamom egymás után. Nem is maga a roham készített már ki igazán, hanem az egész tehetetlen helyzet. Ma reggel úgy keltem fel, hogy megfogom, és kivágom a kukába az összes gyógyszeremet, és soha többet hallani sem akarok róla. Mert ennek a szemét nyavalyának semmi sem elég... ez mindent akar. Felőrli az én idegeimet, felőrli a családom idegeit, mert mindenki árgus szemekkel les és félt. Balázs, ha itthon van, éjszakákat nem alszik, mert minden mozdulatomra felriad, hátha megint az jön.. Ha dolgozik, minden pillanatban attól retteg, mire jön haza. Végül persze nem dobtam ki, sőt, megemeltem az adagomat immár újfent napi háromra. Nem tudok elég okos lenni. Persze, nem is lehetek, nincs a nevem előtt dr.
Szerdán megyek egy új neurológushoz. Jelen pillanatban nagyon nagy elvárásaim vannak felé. Azt szeretném, ha csodát tenne. Mindegy, milyen áron, de szeretnék olyan epilepsziás ember lenni, aki tünet nélkül élhet. És az sem érdekel, ha ezért sárga bogyónak álcázott kutyaszart kell szednem, csak már történjen valami, mert ez a helyzet tönkretesz.

Azért.. ha ezt néha sikerül elfelejtenem rövid időre, akkor jól vagyok.

4 megjegyzés:

  1. jaj te szegény..annyira segítenék,ha tudnék! Remélem azért a holnapi neurológus tud okosat mondani....sok sok ölelés és kitartás!!!!

    VálaszTörlés
  2. Dius, hogy vagy...? aggódom érted, és örülök, hogy egy kommentnyit láttam belőled az elmúlt napokban.
    Doki mit mondott? hm? mesélj, mert azt szeretjük. ;)

    VálaszTörlés
  3. Szia Dius!
    Megértem, hogy kiborulsz ettől!!! Amikor rohamról beszélsz, az olyan klasszikus, epilepsziás roham, ahogy azt ismerjük, vagy annak valami enyhébb fajtája? Munka közben sosem volt ilyen?
    Bevallom, keveset tudok erről a betegségről, és arról morfondíroztam, hogy vajon azért borzadok-e el attól, amit írsz, mert ez tényleg ilyen szörnyű, vagy csak azért, mert nem ismerem eléggé...
    Jobbulást, tünetmentességet kívánok!
    Szilvi

    VálaszTörlés