...hogy már nem is tudom, mikről akartam írni. Azt tudom, hogy minden nap jönni akartam, és minden nap gondoltam rá, hogy na, ezt tutira megírom. És mint ahogy a mellékelt ábra is mutatja, nem jöttem, és nem írtam meg egyik nap sem semmit. És csak egy kicsit mentem fel magam, mert igaz, hogy volt egy este, és aztán egy egész délelőtt, amikor nem volt netünk, de ezen kívül azért nem foghatok mindent a munkára. Igenis haragszom magamra, amiért nem jól osztom be az időmet, és nem jut arra elég, hogy leüljek, és írjak.
Nem tudom megígérni még magamnak sem, hogy akkor holnaptól megint sokkal rendszeresebben és sokkal normálisabb tartalommal jelentkezem, mert fogalmam sincs, mi mindent hoz a holnap, és a holnapután.. és így tovább.
De azt azért tudnotok kell, hogy nekem nagyon hiányzik ez a fajta kommunikáció, és nagyon szeretnék rajta változtatni. Fogok is. Csak azt nem tudom, hogy mikor.
Ha pedig addig is kitartotok mellettem, azzal nagyon boldoggá tesztek. :) És köszönöm előre is mindenkinek.
Nagyon jól csinálod Dius!!!Hidd el másnál sincs ez másképp...le kell ülepednie,újra kell rendeződnie mindennek és akkor kialakul majd a blogolásra szánt idő is...
VálaszTörlésNekem is vannak időszakaim amikor nem tudok rá időt szánni,máskor meg ideülök 5 percre is naponta többször....
Váltakoznak ezek az időszakok...én még azt szoktam csinálni,ha eszembe van miről szeretnék írni,gyorsan beírom piszkozatba, akár címszavakban..aztán ha úgy alakul előveszem és leírom..
Annyi időnk úgysem lesz sosem-szvsz-hogy annyit és olyat alkossunk amilyet nagyon mélyen szeretnénk-de mondom ez a saját szerény véleményem...Ha úgy lenne,akkor egésznap itt ülhetnék a gép előtt,így csak örülök,ha egy egy posztot meg tudok írni,és azért néha be tudok kukkantani egy pár barátomhoz....