2010. szept. 22.

Rövid jelentés

Rólam. Rólunk. Rövid, mert már megint mindjárt indulnom kell dolgozni, és addig még ennem is kéne valamit, meg ki is kéne találnom, hogy mit vegyek fel...
Az elmúlt két napban kissé nyűgös voltam, sőt, tegnap estére már nagyon nyűgös. Valahogy sikerült összeszednem egy igazán frankó kis náthát. Nyilván nem volt nehéz dolgom, mert egyrészt az időjárás is kissé idióta, másrészt mindenki hozott innen-onnan egy kis bacit, harmadrészt a munkahelyemen is a szokásosnál sokkal több emberrel találkozom, érintkezem. Nem szokott ennyire megviselni egy nátha, mint most. Az, hogy az orrom nem dugult ki egy pillanatra sem minden orrspray dacára, azt viseltem a legnehezebben. Tegnap estére a nyakam egyik fele is jól bedagadt, mára ez eltűnt. Sőt, mára már nyomokban illatfoszlányokat is érzek, legalábbis az előbb a kávé illata elért idáig. Szóval, most már azt hiszem, megmaradok.
Aztán a nyűgömet fokozta a két nagyobb kiskamasz gyerekem minden hülyesége, az ad hoc bőrgyógyászhoz rohanás hétfőn Patrikkal (gombás a keze). Tetézte, hogy Patrikék pont csütörtökön mennek kirándulni a Bakonyba, amikor nekünk menni kell az ortopédiára. Sajnálom őt, mert lemarad róla. Akartam másik időpontot kérni, de februárra tudnának adni. Az meg már nagyon sokára van. Így is négy hónapja várunk.
Persze, emiatt az ortopédia miatt is nyűgös vagyok kissé. Nem tudom mit fognak mondani, fogalmam sincs mire kéne felkészülnöm. Vágyálmaimban az van, hogy azt fogják mondani, csak túldiagnosztizálták, és nem is diszplázia. De ez holnap kiderül.
De azért az mindenképpen felvidító, hogy a gyerekszoba rendje változatlan. Teljesen maguktól elpakolnak (még), egyszer sem kellett miatta szólni. Nem kergetek vágyálmokat, hogy ez sokáig fog tartani, de már ez is valami...
Szóval, mondhatnám ez nem annyira az én hetem. De még csak a felénél tartunk, úgyhogy akár jó is lehet belőle.
Amúgy meg mindig abban reménykedem, hogy a nemkockáshanemnégyzetrácsos füzetemből a kis jegyzetek egyszer idekerülnek. :) De hogy mikor... azt aztán ígérni sem merem.

A kommenteket pedig köszönöm, és várom őket tovább... És nagyon jó, hogy a legtöbben valami írás-vonalat sejtettetek. Ez jót jelent nekem.

2 megjegyzés:

  1. Dius!
    Ha a lelkének jót tenne a kirándulás, nagyon szívesen adnék neked egy (magán)ortopédus telefonszámot, hátha az olyankor tudna fogadni, amikor nektek is jó!
    (budapesti és még nem jöttem rá, hogy ti is fővárosiak vagytok-e).

    ha érdekel, írj az e-mail címemre:
    balogh.ficsor@gmail.com

    Puszi,

    Szilvi

    VálaszTörlés
  2. Szilvi, köszönöm, hogy felajánlottad,nagyon meghatottál vele, hogy így, "ismeretlenként" is ilyen bizalommal vagy irántam, de ezúttal azt választottuk, hogy inkább az orvos..

    Nem a fővárosban lakunk, hanem kicsit távolabb. 40 km Tatabánya irányában.

    VálaszTörlés