2010. jún. 8.

Megint egy lúdtalp

Az enyémen kívül van még belőle három. Nem éppen sikeres géneket sikerült átörökítenem ezek szerint. És hiába volt a jó minőségű siesta cipő, a lúdtalp nem kímélte meg egyik fiamat sem. És míg Eriknek van a legnagyobb "szerencséje" a maga kis legegyszerűbb szendvicsbetétjével, addig úgy tűnik most, ebben is Patrik járt a legrosszabbul. Bár nyilvánvaló, hogy minél később derül ki valami, annál nehezebben, vagy komolyabb eszközökkel kell korrigálni. Itt vagyok családon belül élő (rossz) példának, akinek nem volt szerencséje, és mire egyáltalán észrevették, hogy nemcsak lúdtalpam, de már komoly bokasüllyedésem is van, ehhez pedig még társul egy igen nagymértékű gerincferdülés, addigra én már elmúltam 14 éves is. És jártam én ugyan középiskolás koromban gyógytornára (heti egyszer, mert többre nem volt lehetőség), annyi volt már kb., mint halottnak a csók. De ennyit erről..
Ma itthon tartottam a suliból a legnagyobbat, hogy el tudjunk menni azért a bizonyos lúdtalpbetétért, hogy ha már felírták, akkor minél hamarabb kezdje el hordani, szokjon hozzá, és hadd fejtse ki jótékony hatását. Valószínűleg nem mi lettünk volna, ha ez úgy elintéződik, hogy megyünk, megkapjuk, és jövünk.
Úgy kezdődött, hogy az egyébként maximum egy órás út több, mint a duplája volt. Hihetetlen forgalom, és hihetetlen forgalmi dugó volt mindenhol. A Budaörsi útnál kezdődött, és csak a belvároson túl lett vége. Addig mit volt mit tenni, mint türelmesnek lenni. De odaértünk sikerrel, magamban hálát adtam érte, hogy nem időpontra kell menni, mert szétidegeskedtem volna magam, hogy nem érünk oda... :D
A lúdtalpbetét-gyártó cégnél még úgy tűnt belépéskor, hogy sima ügy lesz minden, mert rajtunk kívül csak egy idős házaspár volt ott, így az érkezéstől számított öt percen belül már jött is egy Úr, aki megkérdezte, miért jöttünk, és hozta a betétet. Na, és itt akadt meg a gépezet. Merthogy a felírt betét nem éppen az ilyen széles lábfejjel rendelkező gyerekeknek készült, így aztán Patriknak nem volt jó, nem illeszkedett volna bele megfelelően a lába. Persze, az ezzel foglalkozó férfinek, (sajnos fogalmam sincs, mi lehet a meghatározás erre a foglalkozásra) volt javaslata, hogy vegyem meg simán a szendvicsbetétet, merthogy jóaz. Ami rendben, én is tudom, hogy jó, de azt is tudom, hogy nem pont ugyanazt a funkciót tölti be azért, mint az, ami fel volt írva. Ráadásul én ugye tudtam, tudom azt is, hogy leginkább a csípőjét szeretnénk védeni a betéttel, így határozottan kételkedtem, hogy jót teszek, ha beleegyezem. Éljen a huszonegyedik századi mobilizált világ, mert a kétkedésemnek kettő perc alatt véget tudtam vetni. Felhívtam az ortopédust, aki Patrik orvosa, és elmondtam neki, hogy mi a helyzet. Kapásból közölte, hogy nehogy szendvicsbetétet vegyek, mert az kevés. Inkább menjünk át hozzá a Máv kórházba (ÁEK?), és javítja a receptet egy másik betétre. Emberünknek nemigen tetszett, mikor mondtam neki, hogy akkor a szendvicsbetétet köszönjük, de most nem, ellenben visszajövünk egy negyedóra múlva egy javított recepttel, és arra egy Starflex nevű betét lesz felírva.
Doki várt, javította a receptet, és már indulhattunk is vissza. (ez csak ilyen közbefélmondat,  hogy ha minden orvos ilyen lenne, mint ő, akkor sokkal egészségesebbek is lehetnénk)
Innentől kezdve már csak háromszor kellett végighallgatnom, miközben a talpához igazították a kicsit riasztó kinézetű talpbetétet, hogy sokkal jobb lenne a szendvicsbetét, mert az az egész talpa alatt van, meg sokkal jobb lenne, mert bármikor vehetek belőle másikat (így is), ennek meg 12 hónap a kihordási ideje. Mondtam, lehet, hogy igaza van, de nekem nem tisztem felülbírálni az orvosunkat ezügyben. Lehet, hogy rossz döntést hoztam, ez majd csak később fog kiderülni.
Még a papírmunka után csináltak egy számítógépes talpmérést is, amiből nem sokat értek, az mondjuk elég nyilvánvaló belőle, hogy a jobb lábát sokkal erősebben és komolyabban terheli, mint a balt, és egyértelműen a sarkai a legterheltebbek. Egy év múlva meg kíváncsi leszek rá, lesz e változás.

Nos, hát ez az újabb lúdtalpbetét-beszerzés sikeres, ám nem épp tökegyszerű története.

4 megjegyzés:

  1. Dius, szeretném a segítségedet kérni. Hunor ugye kettő és fél éves, és baromira utálja lakásban a cipőket, sztem emiatt, de lehet, hogy ettől totál függetlenül, eléggé kacsásan befelé fordulnak a térdei mezítlábas járás közben. :( Ha van rajta cipő, akkor annyira nem szembetűnő. Beszéltünk a gyerekorvosunkkal, aki elég lazán kezeli a dolgokat, szte ezzel nem érdemes egyelőre foglalkozni. Viszont, az anyósomnak, (aki gyerektornáztat meg tornaedző), az a véleménye, hogy érdemes lenne mihamarabb ortopédushoz vinni, legalább egy rápillantás erejéig.
    Nálatok mikor diagnosztizálódott? vagy hogy volt ez? :)

    Előre is köszönöm a válaszodat! :)

    (és írj, továbbra is biztatni tudlak, mert nagyon szeretem olvasni a gondolataidat. :) )

    VálaszTörlés
  2. Patriknál konkrétan csak most derült ki. Rolinál már nézték kb. hároméves korában is, de akkor még nem kapott betétet, csak olyan cipőt(szandit) kellett hordania, aminek volt kérge, és megfelelően tartotta a bokáját. (siesta, salus) Meg kellett talptornát csinálnunk.
    Betétet ő csak ötévesen kapott. Eriknek viszont háromévesen már volt szendvicsbetét a cipőjében. (eszméletlen csámpás volt)
    Múltkor, mikor megnézte Patrikot a gyógytornász ismerős, akkor mondta azt, hogy a lúdtalp könnyen felismerhető, mert aki lúdtalpas, annak nem egyenes az achilles-ina.
    Egyébként azt gondolom, ártani semmiképp nem árt, ha megnézeted, nem fájdalmas egy ilyen vizsgálat, maximum az idődet pazarolod el vele. De láttam én múltkori ortopédusos látogatásomkor pici ovist gyógycipőért jönni, úgyhogy gondolom, akinek súlyosabb a dolog, annak azonnal adnak segédeszközt.
    Szóval, nem tudom ez mennyire segítség, amit írtam, de ezesetben anyósoddal értek egyet. Vidd el, mutasd meg, már csak azért is, mert pl. nem túl sok helyen veszik komolyan, hogy meg kell nézni a gyerekek járását, mert egy csomó ortopédiai problémára fény derülhet(ne) belőle.

    VálaszTörlés
  3. KÖSZÖNÖM! :)

    Sokat segítettél. :) azaz megerősítettél, én is efelé hajlottam. :)

    VálaszTörlés
  4. Majd mindenképp meséld el, mi volt. :) És örülök, ha segítettem. :)

    VálaszTörlés