2010. máj. 12.

Anyák napja II.

Az anyák napi műsorsorozat második felvonására múlt hét szerdán került sor Erik osztályában. Az csak egy kis mellékes gikszer volt, hogy épp pontosan akkorra Patriknál szülői értekezletet tartottak, de szóltam, hogy ne számítsanak rám, fontosabb dolgom van.
Erik nem éppen nagy titoktartó, így tudtam a verséről, amit tanult. Már csak azért is, mert minden este felmondta nekem. :) Igaz, ennek megvolt az az előnye, hogy jó előre "gyúrhattam" rá, hogy ne sírjak (annyira).
Délután 5-kor kezdődött a műsor, de Erik már 3-tól, mikor hazaért a suliból, készült volna vissza, nehogy elkéssünk. Elbizonytalanodott, hogy mit is mondtak a tanító nénik, mikorra kell ott lenni? Egyik pillanatban azt mondta, pontban ötkor, másikban, hogy fél ötkor. :) Mi a két időpont között érkeztünk, háromnegyed ötkor. Még így is korán volt a gyerekeknek, mert hatalmas izgalmukat úgy vezették le, hogy körberohangálták úgy százötvenszer a folyosót, ennek megfelelően csatakra izzadt mindenki. :D
Bevallom, rettenetes előítéleimnek köszönhetően mindenre fel voltam készülve, de roppant kellemes meglepetés ért.
Még év elején az osztályfőnökük, Ági néni engedélyt kért, hogy "taníthassa" őket angolra. Semmi komoly, csak számolás, kis mondókák, és az ahhoz kapcsolódó szavak, amolyan kikapcsolódásképp egy-egy technika órán, vagy akár matekóra kellős közepén, mikor fáradnak. Mikor megkapta az engedélyt, megígérte, hogy majd valamikor év végén tartanak belőle egy kis előadást, hogy lássuk, mit is tanultak.
Ezekkel a kis angol dalokkal kezdtek. Látszott rajtuk, hogy ők (a szülők és nagyszülőkkel ellentétben) értik is, amit énekelnek. Meglepően jó hangjuk is van. Csoportosan is, és egyesével is. Erik édes volt, ahogy az egyik dalban "szólót" is énekelt: "Hey, hey, look at me! I am smiling you can see!". Az angol dalok lezárásaként énekeltek egy Happy mother's day c. kis éneket, ebből bevallom én is csak ennyit értettem. :)
Aztán következtek a versek. Mindenkinek volt verse, kinek rövidebb, kinek hosszabb. Aki nem tudta (van egy ötéves kisfiú is az osztályban), annak súgtak a többiek. Közben énekeltek is közösen.
Erik egyenesen a szemembe nézve mondta:
Veres Csilla: Neked álmodom anyu

"Neked álmodom anyu
a napnak sugarát.
lágy tavaszi szélben
az aranyszínű ruhát.

Neked álmodom 
az égbolt gyöngyeit,
mint fürge tündérek 
aprócska könnyeit.

Elhozom neked anyu
a hulló csillagot
zsendülő mezőkről 
az édes illatot. 

Elhozom én onnan
méhecskét, virágot, 
s megálmodom neked
az egész világot."

Csak azt hittem, hogy nem fogom elsírni magam rajta. Dehogynem. Aztán átadták az ajándékokat is. Egy saját kezűleg készített csuhé-virág, és egy borítékban rajz rólam és róla, valamint egy vers, amit ő írt le. :) (erről majd fotó lesz, ha el nem felejtem, mert a fényképek a laptopon vannak) A csuhévirágot különösen értékelem, mert tudom, vért izzadt, mire megcsinálta, de megcsinálta. :) A rajzai még mindig megmosolyogtatnak. És édes volt, mert azon aggódott, hogy  borítékra azt írta rá Ági néni, hogy Anyucinak Eriktől.. és engem nem szoktak így hívni, csak anyának. Minimum négyszer kérdezte meg, hogy nem baj, hogy ez van ráírva? Hogy lenne már baj... :) 
Szép kis ünnepség volt, mindenki nagyon ügyes volt. És még az sem zökkentette ki őket, hogy a műsor közepétől már dörgött az ég, aztán ömlött az eső.. be a terembe is. :)




2 megjegyzés:

  1. Még így átolvasva is potyognak a könnyeim,nemhogy még ott élőben a tieid.....:)a képet azért ne felejtsd el és a csuhébabára is egyre kiváncsibb vagyok.
    Azért az durva,hogy öt évesen elküldik suliba:((már itt előjön,hogy nem is használnak a gyereknek vele,ugyanis ez nem más,mint kudarc,amivel vagy megküzd vagy nem)

    VálaszTörlés
  2. Mindjárt iderakom a képeket, még jó, hogy emlékeztettél rá. (már elfelejtettem)
    Ötéves kisfiú azért iskolás, mert Spanyolországból jöttek, és ott már ötévesen iskolába járnak.. (állítólag) Anyuka mondjuk magyar, tudhatta volna, hogy itt másképp van.

    VálaszTörlés