2010. febr. 13.

Tánc II. és III.

A második napi tánctól már nem izgultam annyira, mint először, hiszen tudtam, mi vár rám. :) Akkor már tudtam élvezni is, úgy figyelni, hogy elraktározhassam minden pillanatát. Hiszen akárhányszor adták is elő, mégis egyszeri és megismételhetetlen. Mert lehet, hogy még az életében majd adódik alkalom többször is akár palotást táncolni, mégsem lesz az már ez az alkalom.
Ugyanakkor a második napi tánc is hozott izgalmat, hiszen Regina is táncolt nyolcadikosként. Futólag volt alkalmam látni egy-egy táncpróbájukat, de ahogy megláttam csütörtök délután, abban a gyönyörűséges keringő ruhában, elszorult a torkom. Ott állt egymás mellett a két "gyerekem", a kicsi lány, aki mostanra sokkal inkább kis felnőtt lett, és a pici fiú, akiből lassan kamasz érik. Az egyik az arany mentében, a másik a hófehér, abroncsos-alsószoknyás ruhában. És mosolyogtak. Én meg olyan büszkének éreztem magam, és egyszersmind olyan öregnek is. :)
A csütörtöki farsangon is az első tánc a negyedikeseké volt, Patrik és Lili ugyanazzal a könnyed eleganciával táncoltak, mint előtte nap. Aztán következtek a nyolcadikosok. Regi izgult, rettenetesen, látszott rajta, hogy levegőt alig kap. Nem vett észre rögtön, de amikor igen, elmosolyodott, és azt hiszem, jót tett neki, hogy látott. Szépen táncolt, elegánsan, gyönyörű tartással, hűen a nevéhez, mint egy királynő. :)
A két tánc között megismerhettem Regi barátját, fényképezkedtek a gyerekek, beszélgettek a szülők, majd hirtelen, alig két pillanattal a három óra után már öt óra is lett, és következett a zárótánc. Először a nyolcadikosok most, és csak utána a negyedikesek. Utolsóként, lezárva az október óta tartó készülődést, és a farsangi időszakot. Jól tartottam magam az utolsó táncig. Akkor már nem fényképeztem, és nem kellett másra figyelnem, így sikeresen végigsírtam. Az örömtől, a büszkeségtől, a meghatottságtól, és attól, hogy eszembe jutott, ezzel megint vége egy korszaknak. A magától csorgó könnyekre még rátett egy lapáttal, hogy mellettem egy hölgy, akiről nem tudom, ki ő, így ő sem tudta, ki vagyok én, végigáradozta a táncot az én gyerekemről, és a párjáról. Ez olyan jó érzés.. amikor ismeretlenül dícsérik őket. Mert szépek voltak együtt, kedvesek, és ügyesek. A szombati szülők báljával kapcsolatos nyitótáncról nem voltam túl jó véleménnyel az elején. Egyrészt, én nem osztottam azt a véleményt, miszerint ez olyan nagy megtiszteltetés lenne a gyerekeinknek, sokkal inkább gondoltam "cirkuszi" látványosságnak. Másrészt, bántotta az önérzetességemet, hogy ki kellett fizetni a gyerekét kísérő szülőnek a hatszáz forintos támogatói jegyet. És nem a hatszáz forint volt annyira szörnyű. Na de ez már szót sem érdemel, lévén nem is fontos már. Szombat este fél hétre mentünk, hétkor már táncoltak. Vittünk virágot Lilinek,(hosszas rábeszélés árán) megköszönte neki Patrik a táncot. Három szál rózsaszín liliomot, mert egy rózsaszín ruhás Lilinek ez dukál. Rengeteg bálozó volt, amin jól meg is lepődtem. És persze sok volt az olyan szülő is, aki még egyszer megnézte a gyerekét táncolni, mint ahogy én is. Kétszer táncoltak most is, és bár nagyon izgultak ennyi ember előtt, mégis pont ugyanolyan ügyesek voltak, mint addig bármikor. A második tánc végeztével pedig olyan vastapsot kaptak, mintha minimum az Operában táncoltak volna. :) Édesek voltak, ahogy ott álltak zavarban a vastaps közepette. :)
Aztán még következtek a nyolcadikosok, és még egyszer elgyönyörködhettem bennük, ahogy keringőztek, és polkáztak, majd könnyeztem, ahogy a lányok az apukájukat, a fiúk az anyukájukat kérték fel egy keringőre. Csupa-csupa könnyes arc, fátyolos tekintet, hihetetlen volt. :)
Ezzel lett vége a farsangi táncos "őrületnek", ami egyrészt nem baj, mert elsőszülött gyermekem nagyon elfáradt, másrészt pedig mégiscsak.. mert most megint várhatok három évet, mire valaki táncolni fog. :)

2 megjegyzés: