A bennfentesek már a címből tudják, miről lesz szó. Akik nem, azoknak meg elmondom. :) Van nekünk a családban ilyenünk. Na nem mindenkinek. Ami nem is baj, lévén nem valami szuper dologról van szó, hanem a lúdtalpról. Én együtt élek vele már jó régóta. A lúdtalpaimmal, meg a bokasüllyedésemmel. Ami azért maradt úgy, mert nagyon későn vették észre, gyakorlatilag akkor csak, amikor már kialakult a "második bokám". Azt is csak azért, mert iszonyatos fájdalmakkal járt, és folyamatosan panaszkodtam. Na, akkor rohangáltunk fűhöz-fához, kaptam méretre készült lúdtalpbetétet, és kész. Aztán semmit nem segített, illetve talán valamicskét javított a telitalpon, de messze van attól, amilyennek lennie kéne. Úgyhogy én maradok már ilyen gágogós talpú.
Aztán a középső gyerekemnél igen korán észrevettem, hogy nem csak hogy telitalpon jár, de klasszikusan csámpás is. Időben vittem, az egy év szendvicsbetét elég volt ahhoz, hogy helyrejöjjön.
A kicsinél is mondogatom már egy jó éve, hogy nagyon befelé dőlnek a bokái, és nagyon telitalpon jár, de mindenki lehurrogott, hogy az nem úgy van, csak belemagyarázom. Családon belül még hajlottam arra, hogy ők a hülyék, nem pedig én, de a gyerekorvos, sőt az ovi orvosa is azt mondta, semmi kóros nincs, úgyhogy (én balga) hittem nekik, mégis ők jártak az egyetemre. Nos, hiba volt. Lehet, hogy egyetemre járniuk is, de leginkább hinnem nekik. Mert ugye tegnap megejtettük az ötéveskori kötelező orvosi vizsgálatot is, ahol, mikor meglátta a talpait, azonnal nekemszegezte a kérdést, hogy mikor voltunk ortopédián? Én meg mondtam neki, csecsemőkorában, csípőszűrésen. Úgyhogy már írta is a beutalót, mert ez bizony klasszikus, kialakult ú.n. "szerzett lúdtalp". Szerencse a "szerencsétlenségben", hogy már délutánra kaptunk időpontot az ortopédiára. Aki szintén, ahogy meglátta a talpait, már írta is a receptet, a méretre készült lúdtalpbetétre. Ehhez még társul egy hanyagtartás, ami miatt igen hamar kialakulhat a gerincferdülés is, úgyhogy gyógytestnevelés javasolt. Gyógytestnevelő szerencsére az idei tanévtől van az oviban. Szerencsére nekem meg jó kapcsolataim vannak az oviban, így már este felhívtam az ovi vezetőjét, hogy akkor segítsen bekerülni. Tudtam én, hogy nem olyan egyszerű ez, merthogy kicsi. És a nagycsoportosok (6-7 éves korosztály) előnyt élveznek a logopédián, a fejlesztőpedagógusnál, és igen, a gyógytestnevelőnél is. Ennek igen prózai oka van. Csak bizonyos összeg áll a rendelkezésre, és abba az összegbe csak annyi gyerek fér bele. Így aztán úgy lehet csak megoldani, hogy kicsi fiam majd mindig valaki helyett megy, aki épp hiányzik. De szent ígéretet kaptam rá, hogy foglalkozni fog vele.
Jövő héten pedig valamikor elmegyünk azért a lúdtalpbetétért, meg tornáztatjuk a talpát minden nap, és reménykedünk, hogy időben elkaptuk, és nem lesz belőle hátfájós, derékfájós felnőtt. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése