Nem akartam erről írni, de aztán meggondoltam magam. Mert ez is hozzám tartozik, velem történt, én éltem át. Egy tök nyugis pénteki nap után, amikor nem kellett rohanni sehova, amikor a gyerekek is már délelőtt itthon voltak, és hozták a szebbnél szebb félévi bizonyítványokat komoly meglepetésben volt részem este. A meglepetés nem volt épp örömteli, de nem szaladok ennyire előre..
Szóval, mint már írtam, a pénteki nap békés nyugalomban telt itthon. Semmi rohanás, semmi vita, veszekedés, még a gyerekek is meglepően jó fejek voltak egymással, sőt, legnagyobb döbbenetemre kivétel nélkül mindenki aludt már este 10-kor (ez nálunk nagyon korai időpontnak számít). Én olvastam előbb a gépnél, aztán pedig a kádban (az eclipse-t, mit mást..:D). Még amikor a kádból kiszálltam, és megtörölköztem is teljesen gyanútlan voltam, annyiban volt csak furcsa a helyzet, hogy néha belenyillalt a hasamba, amit nem szokott azért. De nem gyanakodtam semmire, gondoltam úgyis mindjárt lefekszem, majd jobb lesz. Hát tévedtem egy óriásit. Egyik pillanatról a másikra kezdett el forogni velem minden, majd ahelyett, hogy jött volna a megváltó "sötétség", maradt ez a forgó-zsibbadó érzés a fejemben, miközben a hasam nagyon fájt. Éreztem, hogy ennek fele sem tréfa, rémülten, és megadóan vártam, hogy mi következik. Egy őrült pillanatig azt is átsuhant a fejemen, hogy ez már a vég, az tuti. De nem az volt. Legvadabb rémálmaimban sem szerepelt ilyen, hogy félig éber állapotban láthassam, ahogy a kezeim görcsösen fordulnak kifelé, miközben gyakorlatilag képtelen vagyok mindenre. Mozdulni nem bírtam, gondolkodni is csak épphogy a zsibbadástól. Az még átsuhant a fejemen, hogy nem tudok segítséget sem kérni, mert nem fognak meghallani. Párom reggel jött haza munkából, le sem feküdt, így estére teljesen kiütve elaludt. Tudtam, hogy csak úgy nem ébred fel ebből az állapotból. Nagyon félelmetes percek voltak, mondjuk arról fogalmam sincs, hogy mennyi idő telt el, mire szép lassan elcsitult minden, és újra meg mertem/tudtam mozdulni, valamint fellélegezhettem, hogy nem történt nagyobb baj.
Elég volt az is, hogy utána rendesen izomlázam maradt, és úgy vacogtam, mintha minimum a hűtőszekrényben ücsörögtem volna. Lefeküdtem, de nagyon nehezen bírtam megnyugodni, végül mégis sikerült még aludnom is egy jót.
Hát így esett, hogy átéltem egy kisebb rohamot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése