2009. dec. 30.

Kinek írom?

Hangzott el a kérdés a minap. Jogosan, egyrészt. Mert nem túl népes az olvasóközönségem sem, meg a google-nak sem engedtem meg, hogy megtaláljon, meg úgy egyáltalán, nagyon kevés az az ember, akinek megmondtam a címet, hogy akkor tessék, itt és itt olvashatsz.
Ennek vannak okai. Egyrészt, mert nem akarok megbántani senkit. Tudom, hogy az emberek nagyrésze nem szereti, ha őszintén hallja a véleményemet legyen szó bármiről. Ilyen mélységekben pedig, ahogy itt néha (sokszor) elhangzik, végképp nem szeretnék tudni. De ha mégis tudomást szereznének róla (értsd: olvasnák), biztosan nem is értenék, miért ezt gondolom. Nem mintha olyan nagyon fura szerzet lennék, vagy olyan másképp gondolkodnék.. ez nem hiszem, hogy így van. Nem vagyok sem jobb, sem rosszabb másoknál. Ember vagyok ugyanúgy. Amiben különbözünk, hogy én leírom, adott esetben megmondom amit gondolok.
Nem írhatom a gyerekeimnek célzottan, mert elsősorban rólam szól, nem róluk. Persze, életünk fontos eseményei kapcsán mindig részesei az írásomnak, már csak azért is, mert legyenek bármilyenek is, akkor is ők a legfontosabbak.
Úgyhogy a válaszom az volt: magamnak. És részesülhet benne bárki, aki olvassa, és valamilyen úton-módon idetalál. Egyáltalán nem zavar, hogy tudom, vannak, akiktől link mutat rám, sőt, határozottan örültem, amikor először láttam.
Visszajelzés vagy érkezik, vagy nem. Néha bánt, néha nem. (azért a mese kapcsán igazán írhattatok volna egy-két gondolatot, hogy tudjam, tetszett, vagy nem... :P)
A lényeg akkor is az: szeretem írni, és szeretem, hogy néha, ha olyan kedvem van, akkor visszaolvasok úgy egy évvel korábbra, és megelevenedik sok minden a gondolataim nyomán.
És ugye mindig ott van a lehetősége annak, ha mégsem érzem már jól magam írás közben, akkor egy kattintással megszűnik minden. De ez elég félelmetes elgondolás. Mert ez itt az első betűtől az utolsó pontig én vagyok. :)

5 megjegyzés:

  1. Én nagyon ritkán jutok újabban - hiába a szabadság- a gép elé, és bár sok sok blogot elolvasok, írni egyre ritkábban írok. De ezek talán az én soraim is lehettek volna, bár engem bizonyos fokig elegen olvasnak ahhoz, hogy nem írhatok bármiről-bármikor...... néha ezért kedvem sincs, mert a könt9rfalazást, a csomagolásokat rohadtul nem szeretem, az nem én vagyok... Így lassan elszakadok a blogtól... pedig eddig nagyon fontos lett volna....De értelek....És a mesét mindjárt újra nézem és eskü reagálok is :D Puszka

    VálaszTörlés
  2. Hiányolom is mostanában a hosszabb lélegzetű írásaidat, de akkor már értem miért.. :(
    Ha nem köntörfalazva, és csomagolva írsz, akkor megbántasz valakit az olvasóid közül, vagy tudod, hogy milyen megjegyzésekre számíthatsz, és azért inkább nem?
    Sajnálnám, ha nem írnál... az első blogok között voltál, akiket olvastam.

    VálaszTörlés
  3. Azt hiszem néha a spontán véleményemmel megbántanék valakit/valakiket, és sokszor egy-egy adott dologról pedig a vita elkerülése végett nem írok.. nem bírom a konfliktusokat.... inkább - mert nagyban gyakorlom- a ne szólj szám/ ne írj kezem elvet vetem be....

    Drága Dius! Nálam tett látogatásod és megjegyzésed nagy öröm volt számomra, köszönöm, hogy rám találtál! Fantasztikus embernek tartalak és köszönöm, hogy "ismerhetlek"! Kívánok Neked és szépséges családodnak nagyon boldog, sikeres és csodás új évet! Szeretettel ölellek!

    VálaszTörlés
  4. Ó, most elállt egy kicsit a szavam... köszönöm. :)
    És viszont kívánok minden jót az új évre. (kicsit több jót, mint az ideire, és akkor már minden rendben van, ugye?)

    VálaszTörlés
  5. Drága Dius! Ügy már igen! És köszönöm! Puszi

    VálaszTörlés