A vers

Nem bírom ki, hogy ne pötyögjem be a verset, amit Eriknek E. néni adott tanulnivalóként. Az nem derült ki, hogy mire is tanuljuk, csak tippelek, hogy valami versmondó verseny lesz majd.
Számomra ismeretlen volt a szerző, de azóta azért utánanéztem.

Kovács András Ferenc Csu Csu

Kína messzi szegletében
élt egy dundi pandamedve,
s folyton törte buksiját, hogy:
mért van néki randa kedve?

Csu Csu névre hallgatott,
másra nem vetett ügyet,
csak majszolta csendben a
zsendülő bambuszrügyet...

Addig is, míg rágicsált a
rém okos kis pandamedve,
váltig törte buksiját, hogy:
mért van néki randa kedve?

Bölcs lett közben és pufók -
eddegélt s gondolkodott,
jaj, de egy borús napon
a bambuszrügy elfogyott...

Gyomra korgott, szép pocakja
bélapult, s a pandamedve
már törhette buksiját, hogy:
mért van néki randa kedve?

Ámde inkább völgybe tért,
s völgyből újra hegyre kelt
szédelegve, mígnem egy
dús bambuszligetre lelt...

Kína-szerte nincs azóta
nála dundibb pandamedve,
friss rügyet rág, bár nem érti:
mért van mégis randa kedve?

No, hát ez az. Az hagyján, hogy rögtön úgy kezdtük, hogy meg kellett beszélni, mit jelent a zsendülő szó, meg a "váltig törte" kifejezés. Az is hagyján, hogy nehezen áll rá a szája a régies "bélapult, néki szavakra. És még a hangsúlyozás részét is meg tudja tanulni, ha akarja. Csak nem tudom.. nekem olyan kis depis ez a vers. Egy depressziós panda, aki az evéssel vigasztalódik. Mindezt kapta egy súlyfelesleggel rendelkező gyerek. Még az hiányzik, hogy ő is valami zsendülő túrórudival vigasztalja magát ha randa kedve van. :D