Az idén (is) csak annyi a nyaralásunk, hogy a párom által összespórolt kevéske pénzt (de ezt is csak azért, mert nemes egyszerűséggel letagadta, hogy van még a számlán, különben elköltöttem volna :D :D ) strandolásra költjük. Nem, nem élményfürdőben, csak egy mezei, medencés strandon múlatjuk az időt. A család férfitagjai többnyire a víz alatt, vagy ha felette, akkor is leginkább kopoltyút növesztve, én meg öntök inni, adok törölközőt, melengetem a lila szájú kiskirályfit, aztán adok enni, és utána újra öntök inni..... és így tovább. Természetesen a medencékbe nem csak hímneműek mehetnek, és én nem ezért ragadok odakint. Teszem ezt teljesen önszántamból. Mert a víz hideg. Én meg fagyos vagyok. A 26 fokos víz az nekem a "köszszépen, kihagyom" kategória. Tegnap még a talpam is berzenkedett ellene. Ma már azért térdig belegázoltam. (holnap meg nem megyünk :D) De nagy élmény látni a fiúkat ahogy olyan természetességgel "úsznak" (itt ugye ki-ki a maga korának megfelelően, tehát még van nyeletlen fejsze is... pedig ugye én nem is játszom e téren :D), ahogy rezzenéstelen arccal mennek a (jég)hideg vízbe. És ahogy élvezik, hogy már le tudnak merülni, hogy mernek ugrani, Roli, hogy leér a lába úszógumi nélkül is (de ha megfullad, akkor ki kell húznom hamar). Az apjuk is ilyenkor visszavedlik gyerekké, aki fáradhatatlanul labdázik velük, dobálja őket, tűri, hogy a hátán utazzanak, vagy épp a nyakában. Emiatt megéri egész napokat ücsörögni, hogy estére már mindenem el legyen gémberedve. Ezért nem morgok, mikor egyik nap délután hazaérünk, kipakolok, elmosok, lemosok, kimosok, teregetek, visszafagyasztom a jégakkukat, majd újra bepakolok, elcsomagolok, szendvicset gyártok... vagy épp reggel hatkor kelek, hogy rántott cukkinit csináljak.
Az pedig, hogy egy-egy ilyen egész napos ücsörgés során mi mindent lehet megtapasztalni, látni, és hallani, vagy mi mindenről lehet gondolkodni, további bejegyzések témái lesznek. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése