Vagy jó anya, rossz anya? Van e ilyen egyáltalán? Mert ugye arról már párszor irkáltam itt, hogy ahányan vagyunk, annyifélék vagyunk. Ebben is. Van, ahol észre sem veszik, ha a gyerek rajzol a falra, vagy épp még a dátumot is melléírják, van, ahol ezért minimum fejvesztés jár. Azt gondolom, a kettő között még kismillió variáció van, és mindegyik helyes lehet. Az adott családra, az adott gyerekre, a szülők vérmérsékletére tekintettel. Úgy, ahogy van, ahol fél nyolckor ágyban van a helye a gyereknek, van, ahol az sem számít, ha csak este tízkor,tizenegykor kerül erre sor. Nyilván ez is attól függ, ki milyen típus. Típustól, beállítottságtól, meggyőződéstől (elvek?) függően másképp táplálkozunk, másképp tekintünk a tehetséges gyerekünkre, a kevésbé tehetséges, esetleg fejlesztésre szoruló gyerekünkre. És pontosan ugyanígy, típustól, beállítottságtól, meggyőződéstől vezérelve szoktunk nyilatkozni elismerően, becsmérlően vagy épp irigyen más családok más szokásáról.
Pontosan tudom, mennyire nehéz úgy figyelni másokat, hogy közben ne ítélkezzünk, mert mi nem így csinálnánk. Nagyjából el tudom képzelni, mit gondolnának rólam azok, akik minden körülmények között higgadtak és türelmesek tudnak lenni, amikor magamból kikelve ordítozom a gyerekeim valamelyikével, vagy akár mindegyikkel. És tudom, kb. főbenjáró bűnnek tekintik azok, akiknek olyan elvei(?) vannak, hogy soha, semmilyen körülmények között nem "verik" meg a gyereküket, amikor én hirtelen felindulásból bizony odasózok, amikor már nem látok más megoldást.
Mindannyian sokat (talán túl sokat) olvashatunk, hallhatunk arról, hogyan kell(!) gyereket nevelni. Ideális esetben ugye igény szerint szoptatunk minimum egyéves korig, aztán igény szerint következik a hozzátáplálás lehetőség szerint édességek, és "bolti vackok" nélkül, kizárólag biozöldségekkel, és biogyümölcsökkel. Aztán nem nézünk tévét, nem töltünk el céltalanul egy napot sem, száműzzük a gyerekünk közeléből a számítógépet, a mobiltelefont, és minden ilyesmit. Na, ez a a csapból folyó idealizmus (kicsit kisarkítva). Aztán e között és a valóság között megint csak rengeteg variáns van. Mert természetesen van, akinek ez teljesen megvalósítható, mert pontosan ilyen beállítottságú. Van, akinek részben működik, mert amíg még a gyermek befolyásolható némileg, addig ugye minden működőképes. De azért az kicsit ciki, ha én szeretem az édességet, a gyereknek meg nem adok. Tehát itt akkor máris meg kéne hasonulni, mert vagy én sem, vagy ő is. Tényleg kismillió variáns van. Mint ahogy ugye élünk ebben az országban vagy tízmillióan (nem tudok pontos számot).
És attól, hogy a szomszéd Juliska megszállottan egészséges életmódot él, és a gyerekét is ennek szellemében neveli, még semmivel sem jobb anya nálam, vagy a másik utcában lakó Mariskánál.
És hogy mi ennek az egésznek az apropója? Egy bírálat, ami úgy hangzott el (nem tőlem, és nem is nekem), hogy részinformáció birtokában volt csak az illető, felületesen ismerte csak azt, akit bírált, mégis azonnal kifejtette, hogy mit miért csinált rosszul.
Na, ettől a falra tudok mászni. Mert nincs ilyen, hogy jó, vagy rossz. Szerintem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése