Kaptam a hétvégén egy levelet, ami azon túl, hogy nagyon meglepett, nagyon belepirultam, még el is indított bennem egy újabb folyamatot. Mert az ugye egy dolog, hogy az emberlánya irkál összevissza a maga kedvére, és megmutatja esetleg az arra érdemeseknek. És megint más dolog az, ha mindezt úgy teszi, hogy bárkinek megmutatja, sőt, akár egy idő után remegve várja a visszajelzéseket. Úgyhogy gondolkodom.. (mint Micimackó) Mert abszolút jó és kivitelezhető az elgondolás, arról nem is beszélve, hogy mennyire összevág az én gondolataimmal. Az önbizalmamon van még mit javítanom e téren, és természetesen neki kell állni a mindenféle félig kész dolgokat a fejemből belerakni egy word dokumentumba.
Ennek kapcsán jutottam el odáig, hogy honnan is fakad ez az egész "közléskényszer", ami bennem van. Valószínűsítem, hogy már így is születtem, csak akkor még nemigen voltam tudatában. Határozottan tudom viszont, hogy az első kis gyerekfejjel és grafitceruzával leírt művem azért született, mert olvastam egy könyvet, egész pontosan ezt. A könyv aranyos kis történet volt, a szerzője pedig "elkövette azt a baklövést", hogy a végén hagyott három pontot. Na, ezzel a három ponttal kezdődött minden. Merthogy én továbbgondoltam a történetet, és ha már továbbgondoltam, le is írtam. Talán még a minden titkok elrejtője (padlás) mindig őrzi, ha csak a ceruzaírás azóta olvashatatlanná nem vált. És ez csak a kezdet volt. Minél többet olvastam, annál többet írtam is. Zömmel kis, semmitmondó történeteket, általában azokkal a vágyálmokkal, amik napról napra segítettek túlélni a kiskamasz, majd kamaszkoromat. Érdekes, hogy nagyon kevés embernek engedtem, hogy elolvassa. Az a vágy annyira nem hajtott, hogy megmutassam. Mondom, talán a padlás őrzi még ezeket..
Aztán ahogy mindig több és több elfoglaltságom volt az életben, mindig kevesebb időt szántam erre az elfoglaltságra. Legfeljebb gondolatban írtam a magam kis ilyen-olyan történeteit, egy-egy mese azért teret kapott arra is, hogy viszontlássam betűk formájában.
És mostanra eljutottam odáig, hogy még én is, főleg a novellapályázat után azt merjem gondolni, lehetek annyira bátor, hogy megmutassam magam a "világnak" azon a szemüvegen keresztül, ahogy én látok. És azokkal a gondolatokkal, amiket én tudok megfogalmazni.
Kicsit még hagyom érni a gondolatot, és felvértezem magam mindenféle önbizalommal, és egy domain névvel. :D
Köszönöm Nektek a gondolkodást, a levelet, és azt, hogy hisztek bennem. :-)
A madárfürdő nekem is nagyon tetszett. Sőt még meg is van és már a lányaim olvassák. (ugyanezt a kék pöttyös kiadást.:-)))
VálaszTörlésMennyi könyv van, ami mindkettőnknek bejött, vagy bejön. :-)
VálaszTörlésKíváncsi vagyok majd a lányoknak hogy fog tetszeni ezzel a mai szemlélettel. :-)
Eszternek nem jött be, Annának viszont tetszett:-)
VálaszTörlés