És nem csak úgy egyszerűen ám. Dehogy.. Olyan istentelenül hasogat, hogy egész komolyan fontolóra vettem már, hogy levágom.
Nagyon régen nem szenvedtem már ennyire fejfájástól, pedig alapjában véve az a típus vagyok, akinek fáj a feje, ha meleg van, ha hideg van, ha szél van, ha nincs szél.. szóval sokat. De ezek a mostaniak valahogy mégis mások. Már csak azért is, mert olyannyira uralkodik rajtam, hogy minden nehezemre esik. A beszéd, a gondolkodás, a mozgás, minden. Szörnyű.
Ma is így jártam. Éreztem, hogy kezdődik.. azzal a jól ismert zsibbadós nyak érzéssel. De gondoltam, nemsokára hazaérek (épp vásárlás kellős közepén ért a kezdet), beveszek egy fájdalomcsillapítót, iszom egy csomó vizet (konkrétan 7,5 dl-t döntöttem magamba), és jobb lesz hamar. Nem lett. Annyira nem, hogy ha fél óra múlva nem feküdhettem volna le, akkor szerintem belepusztulok. Így is majdnem. Csak feküdtem, néha aludtam, és álmodtam, mondjuk olyan valóságosan, hogy lehet, hogy nem is aludtam, hanem ébren voltam, csak annyira kába, hogy azt hittem, alszom? Nem tudom. Eltelt egy óra, fel kellett kelnem, mert a sok víz rendesen megdolgoztatta a vesémet. Ahogy felkeltem, azonnal a hasogató fájdalom, hogy alig vártam, hogy visszaérjek az ágyba. Persze azért előtte gyorsan lenyeltem még egy fájdalomcsillapítót, még akkor is, ha az van a dobozán, hogy csak hatóránként. Újabb óra az ágyban, ugyanúgy, mint előtte. És hihetetlen, de igaz, pontosan ugyanolyan volt felkelni is.
És nem lett jobb sem attól, hogy ettem, sem attól, hogy ittam, sem attól, hogy kávéztam. Az is fáj, ha hozzáérek a fejbőrömhöz, vagy a halátékomhoz. Még két órát tűrtem így, mire aztán bevettem egy másik fajta fájdalomcsillapítót. Most mondjam, hogy szintén semmit nem ért?
Attól, hogy nagy nehezen rávettem magam a hajfestésre, valamiért jobb lett. Nem tudom, hogy mi változott attól, hogy felkentem a festéket, aztán lemostam, és beszárítottam a hajam, de egy röpke félórára egészen jól éreztem magam.
De hamar vége lett a jónak.. mert újrakezdte. Ugyanúgy. És most már nem veszek be gyógyszert sem, mert félek, hogy annyira bealszom tőle, hogy arra sem ébredek fel, ha a gyerekekkel valami történik (Roli nagyon rekedt lett most este egyébként is).
Szóval, ez van. Várom, hogy elmúljon.
És holnap egy újabb állásinterjú vár rám. Ha így fog fájni a fejem, talán a bemutatkozás lesz az egyetlen, amire képes leszek. :-D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése